Mi, emberek túlfejlődtünk. Annak az ára, hogy elég intelligensek legyünk első fajként felfogni a kozmosz létezését, az, hogy mindeközben egy egész univerzumnyi sötétséget is érzünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberi tudat az evolúció tragikus ballépése. Túl öntudatosak lettünk, ezáltal elszigetelődünk a természettől. A természet törvénye szerint nem lenne szabad léteznünk. Ez a kőkemény valóság.
2. Napi ezerkétszáz tapasztalatom van arról, hogy az emberiség körülbelül eljutott a falig. Világtendencia a kultúrában, hogy kezd felébredni a civilizációból, annak önhittségéből, vakságából, a merev nyakú tudományból és a mély mosóhatású mosóporokból. Ugyanis mindez nem kulcs a világhoz. Röhögtetően szuperspecializálódott minden, egyszerûen képtelenek vagyunk bármit látni, mint egészet, és ez teljes csőd. Körénk záródott egy önmagát végtelennek reklámozó gondolkodásmód. Ezt némely egyszerûbb elmék elementárisabban felfogják, mint a szupergondolkodók, mert ők nem az agyukat karátosítják, hanem éreznek; azt is, hogy arcba hazudják őket. Ha nem szerezzük vissza a teljességlátásunkat, akkor végünk. Vavyan Fable
3. Mindnyájunknak szükségünk van a többiek elismerésére. Ám ha ennek az az ára, hogy nem lehetünk önmagunk, akkor... túl nagy ez az ár. Jorge Bucay
4. Olyan mélységekbe süllyedünk, ahol már az egyértelmût is megkérdőjelezi az intelligens ember. George Orwell
5. Túl gyorsan válunk felnőtté. Nemcsak mi, emberek, hanem minden élőlény. Elveszítjük a lehetőségét annak, hogy felelőtlenül viselkedhessünk, és ne legyen az élet valami rémisztő, csapásokkal teli útvesztő. Borsa Brown
6. Szellemi szemünk megvakult, isteni lényünk a tudattalan legmélyére süllyedt - így jelent meg a túl okos, túl önző, túl boldogtalan, túl hazug, túl racionális, túl magányos és egoista emberi faj a földön, melyhez mi is tartozunk. Nincs senki közöttünk - a szenteket is beleértve -, aki teljesen mentes lenne mindezektől. Müller Péter
7. Én úgy hiszem, az emberiség konfliktusból született. Talán ezért él mindegyikünkben egy sötét oldal is. Néhányunk magához öleli. Néhánynak nincs választása. Mi többiek küzdünk vele. És a végén olyan természetessé válik, mint a lélegzetvétel. Egy ponton mindannyiunknak muszáj szembenézni az igazsággal. Önmagunkkal.
8. Tudatosítsuk végre magunkban, hogy a bolygót nem kvázi a szüleinktől örököltük, hanem sokkal inkább a gyermekeinktől vettük kölcsön. De épp most lopjuk el a jövőt tőlük - és azzal dicsekszünk, hogy a legintelligensebb teremtmények vagyunk, amelyek valaha szaladgáltak ezen a bolygón. Hogyan lehetséges az, hogy megengedjük magunknak az egyetlen élőhelyünk tönkretételét? Az a benyomásom, hogy elveszítettük azt a bölcsességet, hogy a cselekedeteink következményeire tekintsünk. Jane Goodall
9. Igazán furcsa: mi, emberek nagyra vagyunk azzal, hogy az értelemre hallgatunk, de amikor az emberi civilizáció léte a tét, a dogmák, a tudatlanság uszályába szegődünk. James Powell
10. Mi vagyunk azok a lények, akik optimalizálni tudnának mindent, hogy itt mindenki piszok jól éljen, mind növények, mind állatok, mind emberek. Mi megkaptuk ezt a bizalmat, és ehhez képest felzabálunk mindent ész nélkül.