Ne izgulj, nem vagy egyedül: vagyunk páran, akiknek mostanában előjött olyan lenyomott, elfelejtett tudattartalom, amit muszáj feldolgoznunk, mert különben addig tolja az orrunk elé magát rendkívül kellemetlen módon, amíg meg nem tesszük.

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak emberek, akikre már nem is gondolunk, s egyszerre elénk állnak! Mintha csak látnád és hallanád őket... és ez ijesztő! Guy de Maupassant
2. Emlék. Van, amit szándékosan tárolunk, mint például a vonásokat, a szeretett lény mosolyát, mélyreható pillantását, és ezeket a tudatosan tárolt dolgokat bármikor előhívhatjuk, ha szükségünk van rájuk. (...) Viszont a tudatalattink is emlékszik, talán még intenzívebben. Ezeket az emlékeket nem tudjuk az akaratunkkal előcsalogatni, váratlanul csapnak le ránk. Elég egy illat, egy szín, egyetlen szó, és a tudatalattink máris a felszínre hív elfeledettnek vélt jeleneteket, párbeszédeket, vagy akár egy ölelést. Ezek megrendítőbbek, mint bármely tudatosan tárolt pillanat.
3. Az úgynevezett negatív gondolatok akkor is jelen vannak, ha tudatosan nem gondolunk rájuk. Ugyanúgy, mint a fiókban halmozódó számlák, amelyek akkor is ott vannak, ha legszívesebben rájuk se néznénk - így is, úgy is be kell fizetnünk őket. Feldolgozatlan érzelmeink, hiedelmeink és traumáink tudat alatt kontrollálják az életünket. Azért kell foglalkoznunk velük - fel kell derítenünk őket, el kell fogadnunk a létezésüket és dolgoznunk kell rajtuk -, hogy végül megszabadulhassunk tőlük. Nick Ortner
4. Néha vannak olyan gondolataink, amiket saját magunk sem értünk. Gondolatok, amik még csak nem is igazak, nem is tükrözik igazán az érzéseinket, de a fejünkben kavarognak, mert érdekes rájuk gondolni. Jay Asher
5. Vannak, akik úgy gondolják, hogy ha megtanultuk volna, hogyan kell csinálni, éppen úgy tudnánk emlékezni a jövőre, ahogyan fel tudjuk idézni a múltbeli eseményeket. Persze így, ahogy én elmondom, csupa sületlenség, de tudom, hogy van ennek egy jól megalapozott elmélete is. És hiszek is abban, hogy van bennünk valami, ami csakugyan tudja, hogy mi vár ránk a jövőben. Ez magyarázatul szolgál arra is, hogy miért ódzkodunk néha egyes dolgoktól. Tudjuk, hogy a sorsunk nagy terhet készül a hátunkra rakni, és igyekszünk elhúzódni előle. Agatha Christie
6. Csodálkozunk azon, hogy felnőttkorunkra mindenféle múltbeli rossz emlék megkísért minket? Ma is feltolulnak a régi emlékek, újra és újra kísérteni kezd a múlt, mi pedig egy megmagyarázhatatlan, furcsa időutazásnak köszönhetően megint szembesülünk azzal, amit a múltban egyszer már átéltünk. Richard Russo
7. Azzal nyugtatjuk magunkat, hogy a baj csak másokkal esik meg, nem velünk. Aztán egy nap bekövetkezik. Lerombol mindent. Az emlékeket, az érzéseket. A szív megtelik fájdalommal, betelepszik, nézi, ahogy szenvedsz. Azt mondjuk, hogy ezt nem lehet túlélni, de aztán az élet fogva tart, nem tudni, miért.
8. Mindenki fejében van valahol hátul egy hordalékgyûjtő árok, amely stressz vagy bajok idején megnyílik, és a tudatból sok mindent belé lehet söpörni. Megszabadulni bizonyos dolgoktól. Eltemetni őket. Az árok a tudatalattiba üríti a tartalmát, de az olykor, álmunkban megbolydul, és visszafurakodik. Stephen King
9. Mondjam? Vagy hallgassak? A szomorú az, hogy így sincs mód a megismerésre. A megértetésre. A megértésre. Hiába minden, átalakulnak a gondolataink. Én ugyan ki akarom fejezni magam, szavakat közlök, megérted... de máris mást jelentenek. Neked is, másoknak is. Holnap már nekem is... Pálnagy László
10. Nemcsak arra van szükségünk, hogy kétszázszor halljuk az újat, hanem arra is, hogy elfelejtsük, amit a múltban megtanultunk. Nem nulláról indulunk ugyanis: "beprogramoztak" bennünket már a szüleink, a kultúra, amelyben felnőttünk, valamint múltbeli, fájdalmas tapasztalataink. Ne ijedjünk hát meg, ha néha eltévedünk. John Gray