Mindenki fejében van valahol hátul egy hordalékgyûjtő árok, amely stressz vagy bajok idején megnyílik, és a tudatból sok mindent belé lehet söpörni. Megszabadulni bizonyos dolgoktól. Eltemetni őket. Az árok a tudatalattiba üríti a tartalmát, de az olykor, álmunkban megbolydul, és visszafurakodik.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden igazi gondolkodás a tudatalattiban folyik le. Az emberben fölmerül valami probléma, aztán felejtse el, azután gondolja át alaposan újra és újra minden oldalról, aztán ismét felejtse el, és várja meg, amíg felbukkan a tudatalattiból a megoldás. Persze nem mindig bukkan elő, de néha igen. Gábor Dénes
2. A szív és az agy alagsorában veszélyek is leselkednek. Nem minden kamra szép, fényes és magas. Vannak lyukak az elmében: olyanok, mint a középkori kútbörtönök. Bûzös üregek, melyeknek felejtés a neve, palackforma cellák a tömör sziklában, tetejükön csapóajtóval. Onnan semmi sem távozik egykönnyen, csak hogy nekünk könnyebb legyen. Egy földrengés, védmûveink hibája vagy a szikrák begyújthatják a mérgező gázokat - és az évek óta verembe zárt dolgok kiszabadulnak, készen rá, hogy fájdalommá robbanjanak, és veszedelmes viselkedésbe hajszoljanak bennünket... Thomas Harris
3. Mindnyájan elhagyunk különféle fontos dolgokat. (...) Különlegesen fontos alkalmakat, lehetőségeket, visszahozhatatlan érzéseket veszítünk el. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy élünk. De a fejünkben, igen, talán ott van egy kis hely, ahol az ilyen dolgokat élmények formájában elraktározzuk. Biztos olyan ez, mint egy bepolcozott könyvtár. Kérőlapokat kell kiállítanunk, hogy pontosan tudjuk a szívünk állapotát. Olykor takarítani, szellőztetni kell benne, és megöntözni a virágokat is. Ott fogsz lakni örökké, a saját könyvtáradban. Murakami Haruki
4. Minden ember lelkében vannak sötét helyek, amiket zárva kell tartani. Normális esetben az ajtó csukva van, de olykor kinyílik, s akkor a sötétség veszi át az uralmat. Ez az őrület. Böszörményi Gyula
5. Amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan szeretnénk, könnyen negatív gondolati spirálba kerülhetünk. Ez egy elkerülő tudatállapot, amikor nem tetszik a helyzet, és azt akarjuk, hogy másképp legyen. (...) Nem könnyû elengedni valamit, amiről úgy érezzük, hogy boldogtalanná tesz bennünket, de lehetséges - tulajdonképpen mi "tartjuk életben" a szenvedést gondolatainkkal és cselekedeteinkkel.
6. Ha valaki állandóan elfojtja azokat az értelmetlen ösztönöket, amelyek arra indítják, hogy vakmerően veszélynek tegye ki magát, az előbb-utóbb problémát okozhat. Még a legjózanabb és a legkiegyensúlyozottabb embernek is csak saját korlátozott tere van az ilyen nemszeretem érzelmek tárolására. Ha folyton elpakolod őket, betömöd az agyad hátuljába, eljön az a pont, amikor még egyet be akarnál szuszakolni, de a szekrény tele, a zár hirtelen eltörik, az ajtó felpattan, és minden rád ömlik belőle. Mark Lawrence
7. Lelkünk úgy mûködik, mint az örvény. A szélén veszedelmesen kavarog, ott a sok szemét, és fölkavart, iszapos rossz gondolat, negatív érzés, szorongás és félelem - de a legközepén csend van és nyugalom. És biztonság. Itt lakik az igazi valód. És itt van az öröm forrása is. Müller Péter
8. Gyûjtjük az adatokat, dolgokat, embereket, ötleteket, "mélyenszántó tapasztalatokat", anélkül, hogy megértenénk lényegüket... De néha eljönnek más idők is. Amikor megálljt parancsolunk magunknak. Nyugodtan elüldögélünk valahol. Elveszünk egymásra rakódott emlékeink halma alatt. Figyelünk, és meghalljuk, amint egy másik világ halk szellői susogni kezdenek.
9. A haldoklás (...) nem egyéb, mint az emlékezet egymást váltó dagályai és apályai által hol feltöltött, hol kiürült öntudat mérlegjátéka. Az emlékek árja feltorlódik, majd elapad, megannyi kagylóként hozva vissza, ahogyan egy pillanattal előbb magával ragadta, az elraktározott képeket, a valaha hallott hangok zúgó tritonkürtjeit. Felszínre tör, ismét vízzel árasztja el a szív szárazra vetett tengerifüveit, amitől felpezsdül minden gyengéd érzelem. Ám a napéjegyenlőség már készítgeti végleges apályát, a szív kiürül, a vízár és mindaz, amit hordozott, megtér Istenhez. Antoine de Saint-Exupéry
10. A gondolataink többsége - a hivatalosan "egészséges" embereknél is - a jövőbeli problémák felismerése és semlegesítése körül forog. Ez folyamatos duruzsolás formájában jelentkezik a fejünkben. Időnként olyan hangos, hogy minden mást elnyom. Nem számít, hol vagyunk: a puha ágyunkban fekszünk a lélegzetvételünket hallgatva, vagy egy jó hangulatú baráti találkozón veszünk részt, vagy a sarki fény tündöklését csodáljuk az égbolton. A duruzsolástól minden igazi rémálommá válhat. Roland Paulsen