Nehéz elképzelni, hogy ismerünk egy kutyát, de nem érintjük meg - és ő sem minket. Nincs ahhoz fogható öröm, mint ha egy kutya megbökdös az orrával.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek sokkal jobban elkeserednek egy amputáció hallatán, mint az állatok. Számunkra elképzelhetetlen, hogy elveszítsünk egy végtagot, az állatok viszont elfogadják. Nincs olyan öntudatuk, mint nekünk. Nem fogja magát különcnek érezni, és a többi kutya sem fog rajta csodálkozni.
2. A kutyák szeretik a barátaikat, és megharapják az ellenségeiket. Nem úgy, mint az emberek, akik képtelenek a tiszta szeretetre, és mindig együtt van bennük a szeretet és a gyûlölet! Sigmund Freud
3. A kutyák azért teszik, amit tesznek, hogy örömet okozzanak nekünk vagy megvédjenek bennünket. Mást nem tudnak. És mi ugyanezzel tartozunk nekik. Robert Crais
4. Különös módon nem a fájdalom töri meg az embert. Ahhoz annyira hozzá lehet szokni, az ember annyira képes megszokni saját állati üvöltését, hogy a végén szinte már nem is emlékszik arra, hogy milyen volt fájdalom nélkül élni. Nem a fájdalom a lényeg, hanem a félelem.
5. Egy kutya játékossága, feltétel nélküli szeretete és készsége, hogy bármely pillanatban ünnepelje az életet, gyakran éles ellentétben áll gazdája belső állapotával: deprimált, szorong, problémák terhe nyomja a vállát, elveszett a gondolatokban, s már nincs jelen az egyedül létező helyen és időpontban, vagyis az itt és mostban. Az ember elcsodálkozik: ilyen alak mellett vajon hogyan tud ez a kutya lelkileg ennyire egészséges, ilyen örömteli maradni? Eckhart Tolle
6. Amikor az ember egy állaté, nehéz elmagyarázni, hogy az több lesz ezáltal, mint egy állat. Több empátia kell hozzá, mint amire a többség képes. Fredrik Backman
7. Egy gyermek számára nincs félelmetesebb annál, mint mikor anyját vagy apját összetörni látja. Ebből megérti, hogy valami rossz történt vagy fog történni. Nem tudja, csak megérzi, mint ahogy a kutyák is érzik, gazdájuk milyen lelkiállapotban van. David Ebershoff
8. Azt képzelni, hogy a kutya gondolkodása egyszerûen az emberi diskurzus lebutított formája, lealacsonyító a kutyára nézve. Számomra, kommunikációjuk lenyûgöző nagysága és változatossága dacára, éppen az teszi különösen becsessé a kutyákat, hogy nem használnak nyelvet. A hallgatásuk az egyik legvonzóbb vonásuk tud lenni. Ez nem némaság: csak a nyelvi zaj hiánya. A kutyával való együtt hallgatásban nincsen semmi kínos: sem abban, ha a szoba túloldaláról bámul minket, sem abban, ha álmosan egymás mellett heverünk. Ahol a nyelv véget ér, ott kapcsolódunk össze igazán.
9. A gond azzal, ha megkérdezzük a kutyát, boldog-e vagy szomorú, természetesen nem az, hogy a kérdés értelmetlen. Hanem az, hogy szinte képtelenek vagyunk megérteni a választ. A nyelv szörnyen lustává tett bennünket.
10. Hála a gondviselésnek, a kutyák morálja nem züllött le még annyira, hogy ellenszenvüket udvarias csóválással takarnák - ahogyan az ember teszi. Õk, ha nem tetszik valaki, őszintén megugatják! Szembe! Az emberi társadalom ezt csak hát mögött csinálja, de annál dühösebben!