Ugrás a tartalomra
Nem a kiváltságlevél teszi a várost, ahogy a ruha sem az embert, hanem a viselkedés, a kultúra és a hagyomány. A könyv, amit olvasnak; a zene, amit játszanak és hallgatnak; az ima, ahogy elrebegik a hívők, és megvárják a kételkedők a végét; ahogy nem vágnak szavába annak, aki beszél; a zsebkendő, ahogy vasalják; öltöny, kalap, kesztyû, ha szegényes, kopott is, de tiszta; abrosz és teríték, a pohár csengése, a porcelán meg a nipp; a gesztus, amivel a hölgyet előreengedik; a korrektség, ahogy adósságot törlesztenek; az erő, amivel a sértés miatt elégtételt vesznek; a kimértség, amivel az ember elismeri, ha téved.
Kapcsolódó idézetek
-
Nem a ruha teszi az embert (...). A tekintélyes embernek gatyában is van tekintélye. Csak valami tekintélyt parancsoló dolgot kell véghezvinnie.
Giovannino Guareschi
-
Nem a ruha teszi az embert (...), csakhogy az emberek viszont az alapján ítélnek, amit látnak. Fontos (...) az első benyomás. Ahogy a bankárok sem ülnek egy szûk pólóban az asztal mögött, vagy a pénzügyi tanácsadó sem strandpapucsban csenget be hozzánk. A kormány embereit is komolyabban vesszük a tiszteletet parancsoló sötét öltönyeikben, nyakkendőben és hófehér ingben.
John Cure
-
A kultúra az egy: irodalom, tudomány, az utca karaktere, a rendőrök beszédmódja, a lakások berendezése, a nők öltözködése (Magyarországon a férfiak nem öltözködnek, csak ruhát hordanak), az étterem, a foci, az autóvezetési szokások: ez mind egy.
Esterházy Péter
-
Az ember osztályozza a többi embert. Papír, végzettség, mûveltség alapján ítéli meg. Aztán a háborúban, a fogságban megtanulja, hogy van más értékrend. Egészen más... ha lefoszlik a kultúra máza, az ősemberig vedlünk vissza. Akkor nem számít a képesítés, a végzettség. Úgy áll a meztelen ember a viharban, ahogy megszületett. És akkor nincs alakoskodás. Minden kiderül.
Száraz Miklós György
-
Mi az, hogy más kultúra? Emberek, családok jönnek, mennek, szeretnek, utálnak, hoznak magukkal nyelvet, vallást, szépet és jót, félelmet és rettegést; általában azért mennek, mert ott, ahonnan jönnek, nem jó, valaki üldöz valaki mást, mert azt hiszi, hogy neki több jár, több kell jusson. Egy Föld van, rajta millióféle ugyanolyan ember, repülő, út, elvágyódás, menekülés. A határ, az őrség, az útlevél annyira tizenkilencedik századi. Mennyivel szebb befogadni, mint elüldözni, ölelni, mint ûzni, adni, mint félni, mosolyogni, mint vicsorogni. Ez itt a lecke.
Braun Róbert
-
A kultúra lényegében a kényszer arra, hogy "erkölcsösnek" nevezz akármit, ami körbevesz. Ha a hegyekben élsz, erkölcsös a hegyekben élni. Ha megtanítanának úszni, az úszás erkölcsös. Ha nem tanítanak meg úszni, akkor az úszás erkölcstelen. Ha arra tanítanak, hogy takard el a lábaid, akkor "szemérmetlenség" nem eltakart lábakkal kilépni az emberek közé. Ha arra tanítottak, hogy felfedd a lábaid, akkor "prûdség" takargatni őket. Ha arra tanítottak, hogy egy bizonyos módon hajtsd össze a zászlót, "tiszteletlenség" máshogyan összehajtani.
Stefan Molyneux
-
Aki ír, az könnyebben is olvas, mûveltebb lesz, könnyebben képzeli bele magát mások helyzetébe, türelmesebb, elfogadóbb magával és másokkal. Aki ír, az kénytelen újra és újra átnézni, javítani, újra átnézni és újra javítani. Ha ezt megtanulja, tudni fogja, hogy 1. hibázni szabad, a hiba előre visz; 2. ahogy a szövegemre rá tudok nézni kívülállóként, mérlegelem mások véleményét, úgy ezt a jellememmel kapcsolatban is megtehetem.
Horváth Viktor
-
Van itt valami, amit többre tartok (...): a tisztességet. Inkább hagyom elkallódni az értékeket, amelyek bennem vannak, ha azok csak olyan úton teljesednének ki, amit nem tartok becsületesnek.
-
Az embereket cselekvéseikben szükségleteik kielégítésére való igyekvésük vezeti. Azért dolgozunk, nyitunk üzletet, folytatunk ügyvédi vagy orvosi praxist, írunk színdarabot, udvarolunk (...), hogy életszükségleteinket, gazdasági, érzelmi (...) és intellektuális szükségleteinket kielégíthessük. Senkinek sem jutna eszébe ennek az ellenkezőjét állítani. És mégis, mikor az iskolában az embereket a történelem távlatába állítják, tőlünk, természetünktől egészen idegen vonásokkal ruházzák fel őket. Hallunk csodálatos emberekről, akiknek egyes embertársaik iránt való jó- vagy rosszindulatából, szeretetéből vagy gyûlöletéből népek viselnek véres háborúkat. Mások meg nagyszerû önzetlenséggel, mint például 1848-ban a magyar nemes urak, kiváltságokról mondanak le. Megint mások erős vallásos érzése népeket hódít meg egy új hitnek, mint például István király esetében. Ebben a történelemben a hazafias felbuzdulás, a nemzeti közszellem, az ismeretlen eredetû és páratlan hatásokra képes "korszellemek", az önzetlenség, a jogérzet, a hajlandóság, az ösztön, ezek a részben nehezen megfogható, részben mindennapi életünkben döntő jelentőséggel nem bíró jelenségek és tulajdonságok játsszák a főszerepet. Pedig bizonyos, hogy az emberi természet alapjában nem változott meg a történelem folyamán.
-
Némelyik ember öltözik bársonyba, selyembe, s rangja, méltósága minden más fölött hordozza, s mégis, mikor vele beszélünk, mindjárt érezzük, hogy őkegyelme csak emberi testben élő állat. Más ember meg öltözik kopott plundrába, jár feslett köntösben és félretaposott saruban, de ha megszólal, mindjárt érezzük, hogy állati testben élő angyal. Némelyik ember akárhány iskolát jár is, akárhány könyvet olvas is, az értelme homályos. Tud szavakat, könyvcímeket, dátumokat, de ha a véleményét kérdezzük, elámulunk az ostobaságán. Másik ember, ha analfabéta is, világos értelmû, jó érzésû. Áldás azoknak, akik vele, mellette élnek.
Gárdonyi Géza