Nem jó, ha a lelkiismeret (...) beavatkozik az érzelmi életbe, megvan ennek is a veszedelme. Nem igazi, végleges vezeklés és megtisztulás ez, hanem valami kétes, sőt talán mélységesen rossz lappang mögötte.

Kapcsolódó idézetek

1. A túlzásba vitt borzalom olykor inkább elaltatja a lelkiismeretet: nem közel hoz, hanem eltávolít.
2. A jó hírem az, hogy mindnyájan fel vagyunk szerelve erkölcsi iránytûvel. A rossz pedig az, hogy nem számíthatunk arra, hogy a lelkiismeretünk könnyen és mindig megvéd bennünket. Dan Ariely
3. A megértés gyakran nem hozza el a megkönnyebbülést. A titkok megismerése talán táplálja az elmét, ám egyáltalán nem biztos, hogy jót tesz a léleknek. Ahmet Ümit
4. Nem tudhatjuk, kinek mi munkálkodik a lelkében. Van, hogy a fájdalom, a keserûség és a becsvágy borzalmas tetteket szül. Ha valaki nem képes fékezni a lelkében dúló sötétséget, és hagyja a felszínre törni, az végzetes lehet.
5. Jó az, ha a szerencsétlen ember megbékél sorsával, de annak számára, akit a bûntudat kínoz, nem létezik békesség. A lelkifurdalás kínjai megmérgezik még azt a gyönyörûséget is, amit az ember olykor a mértéktelen fájdalomban lelhet. Mary Shelley
6. Van olyan ember, aki a döntése következményével csak később szembesül, viszont élete végéig lelkiismeret-furdalás gyötri majd miatta. A lelkiismeret-furdalás pedig, mint tudjuk, a betegségek melegágya.
7. Az emberek gyengék. A jó lelkiismeret nem elég a helyes viselkedéshez. És bár úgy érezhetjük, hogy tudjuk, mit szándékoztunk tenni, mindnyájan tudjuk, hogy nem úgy cselekszünk, ahogy mi magunk is szeretnénk. Richard Feynman
8. Így a vége felé közeledve már nem azon töprengek, mit fogok tenni, vagy mit tettem, sokkal inkább foglalkoztat az, amit nem tettem meg. Ez pedig nagyon meg tudja mérgezni az ember lelkét. John Cure
9. Az ember (...) nem racionális lény, rengeteg érzelem és hiedelem áll az útjában. Nem lehet tőle azt várni, hogy lássa be, hogy milyen kellemetlen, amit mûvel, és legyen ésszerû. Csányi Vilmos
10. A hiúság, ha bizonyos fokot meghalad, rendkívül veszedelmessé válhat. Nem elég, hogy az embert mindenféle haszontalan munkára és időpocsékolásra késztetni, melyek inkább a látszat, mint a lényeg kedvéért történnek; nem elég, hogy hatása alatt az ember csak önmagára gondol, és másokra csak legfeljebb annyiban, hogy mit gondolnak róla, hanem még el is veszítheti általa a valósággal való kapcsolatát. Jár-kel az életben anélkül, hogy megértené az emberi összetartozást; anélkül, hogy az élettel bármiféle viszonyban volna. Alfred Adler