Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Nem mi csináljuk az életet. Még ha kellünk is hozzá, de akkor sem csak rajtunk múlik. Vegyük például az első egysejtût! Egyáltalán nem voltak szülei. Egyszerûen csak lett a semmiből. Összeépítette magát mindenféle vegyi anyagokból, aztán elkezdett élni. Elkezdett mozogni, táplálkozni, szaporodni, meghalni, és azóta sem értem, hogy miért volt erre szüksége. Sokkal egyszerûbb lett volna vegyi anyagoknak maradnia. Miért volt szüksége például arra, hogy meghaljon?

🐶 Kutya 🙏 Szerénység
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Az élet (az emberi életet is beleértve) véletlenszerû eseményekből keletkezett; véges lények vagyunk; és bármennyire is szeretnénk, önmagunkon kívül senki másra nem számíthatunk, senki sem véd meg bennünket vagy bírálja el a viselkedésünket, senki más nem ad értelmes életcélt. Nincs predesztináció, mi döntünk arról, hogyan éljük a lehető legboldogabb, legteljesebb és legértelmesebb életet. Irvin David Yalom
  2. Anyánk világot teremtett körénk, nekünk adta érzékenységének felét. Ráadásul pedig az előttünk álló egész életet. Egy darabig fogalmunk sem volt, mit kezdjünk vele. Végül: mit tehettünk, besoroltuk ismertetőjegyeink közé. Élünk. És nyilvánvaló, hogy ebbe fogunk egyszer majd, talán szépen, belehalni. Tar Károly
  3. Élet (...) önmagában nincs. Élet van, csak nem lehet az anyagtól elválasztani. Az élet az anyagnak egy sajátsága, szerkezetének következménye. Olyan, mint a mosolygás. Mosolygás is van, de nem választhatom le azt az ajaktól, és nem tarthatom egyik kezemben, és a másikban az ajkat, mert a mosolygás nem más, mint az ajak játéka. Szent-Györgyi Albert
  4. Egy gyermek születésekor látjuk, hogy egy hús-vér emberke kiharcolja magát az anyaölből, de hogy honnan jött, nem tudjuk. Fogalmunk sincs. Ma már ezt nem is kérdezzük. Meggyőzött minket a tudomány, hogy két öntudatlan sejt addig osztódott, míg egy ember lett belőlük. Amikor pedig meghal, látjuk, hogy itt hagyja a szánalmasan elaggott testét - de hogy hová ment, nem tudjuk. A mai ember úgy néz a halottra, mint egy autóra, mely nem mûködik már; a nagypapa olyan, mint egy öreg Trabant: leállt, mert nem lehet már hozzá alkatrészt kapni. Csodálkozol, hogy ilyen szemlélettel az életünk értelmetlen, a lelkünk szorongó és a szívünk boldogtalan? Müller Péter
  5. Ami azt illeti, egyikünk sem erre a korra született. Vadászó-gyûjtögető életmódra jöttünk létre, valódi (feldolgozatlan) élelmet ettünk, és rengeteg fizikai aktivitást végeztünk. Ám a környezet, amit létrehoztunk, annyira ellentétes az őseinket körülvevővel, hogy most új járvánnyal kell szembenéznünk.
  6. Annak valószínûsége, hogy az élet élettelen anyagból kialakuljon, egy, viszonyítva egy olyan számhoz, amelyben negyvenezer nulla van. Elég nagy szám ahhoz, hogy maga alá temesse Darwint az egész evolúciós elmélettel együtt. Nem volt ősleves, sem ezen a bolygón, sem másikon, és ha az élet nem véletlenül jött létre, akkor céltudatos intelligencia van mögötte.
  7. Az egysejtûkig bezárólag minden egyes ősünkben közös, hogy létrehoztak egy utódot, és az utóduk is létrehozott egyet. Ha egy élőlény nem hozott létre utódot, akkor ő egy zsákutca volt, nem pedig ős. A gyermekeim szeretete nem ugyanaz, mint hogy szeretem olvasni azokat az aranyos dolgokat, amiket a feleségem idéz tőlük Twitteren, vagy hogy szeretem a velük töltött boldog pillanatokat. Nem a tőlük kapott ölelésekről és puszikról szól. Az igazi szeretet biológiai parancs. Olyan, mint a levegővétel. Penn Jillette
  8. Ha csak a természetet nézed, az életnek nagyon határozott célja van, és ez egy alapvető cél. Megismételni, reprodukálni, ennyi. Reprodukálni, meghalni, reprodukálni, meghalni, reprodukálni, meghalni. És mi mégsem látjuk ennyire egyszerûnek az életet. Mûemléket építünk az örökkévalóságnak, csináljuk a dolgainkat, nem igazán vagyunk érdekeltek abban, hogy csak reprodukáljunk és meghaljunk. Inkább az érdekes számunkra, hogy emlékmûvet emeljünk magunknak, hogy te is tudd, hogy én itt voltam. Ugyan már, nagy ügy. Itt voltunk mindannyian.
  9. Egyszerűen csak élni. Annak örülni, hogy már vagyok valami, és ez csak úgy magától létezett. Nem tudni, mikor, egyszer csak megszűnt ez az állapot. Úgy hozta az élet, hogy nem lett belőlem valaki. Ez nincs így rendjén. Az ember talán nem azért születik, hogy éljen? De azért, nem? De ahogy egyre tovább élek, mégis elveszítem a belső tartalmat, és úgy látszik, kiüresedett emberré válok. És ahogy egyre tovább élek, egyre üresebb és értéktelenebb emberré leszek? Itt valami nem stimmel. Hol tud ez a folyamat irányt váltani? Murakami Haruki
  10. A tudósoknak nincs bizonyítékuk arra, hogy az élet nem a teremtés eredménye, azonban a hivatásuk természetéből fakadóan olyan magyarázatokat keresnek az élet eredetére, amelyek a természeti törvények határain belül helyezkednek el. A következő kérdéseket teszik fel maguknak: "Hogyan jelent meg az élet az élettelen anyagból? És mennyi a valószínûsége ennek az eseménynek?" És bosszúságukra nincs egyértelmû válaszuk, mivel a kémikusoknak soha nem sikerült megismételni azokat a természeti tapasztalatokat, hogy élet született az élettelen anyagból. A tudósok nem tudják, hogy történt, továbbá a megtörténésének valószínûségével sincsenek tisztában. Lehet, hogy a valószínûség nagyon kicsi, és az élet bármely bolygón való megjelenése egy csodálatosan kis valószínûségû esemény. Lehet, hogy a földi élet egyedülálló ebben az univerzumban. Semmilyen tudományos bizonyíték nem zárja ki ennek a lehetőségét.
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat