Az egysejtûkig bezárólag minden egyes ősünkben közös, hogy létrehoztak egy utódot, és az utóduk is létrehozott egyet. Ha egy élőlény nem hozott létre utódot, akkor ő egy zsákutca volt, nem pedig ős. A gyermekeim szeretete nem ugyanaz, mint hogy szeretem olvasni azokat az aranyos dolgokat, amiket a feleségem idéz tőlük Twitteren, vagy hogy szeretem a velük töltött boldog pillanatokat. Nem a tőlük kapott ölelésekről és puszikról szól. Az igazi szeretet biológiai parancs. Olyan, mint a levegővétel.

Kapcsolódó idézetek

1. Az én döntésem, hogy szeretem a barátaimat. Az én döntésem, hogy szeretem a feleségemet. Azt hiszem, ahogy egyre idősebb lettem, még arról is én döntöttem, hogy a szüleimet szeressem. De abba nincs beleszólásom, hogy a gyerekeimet szeretem-e. A gyerekeim szeretetét nem tudom befolyásolni. Az egy állati szeretet. Olyan, mint az éhség. Több, mint az éhség - az éhséget néha tudom befolyásolni (...). A gyerekeim szeretete olyan, mint a levegővétel. Penn Jillette
2. Nem mi csináljuk az életet. Még ha kellünk is hozzá, de akkor sem csak rajtunk múlik. Vegyük például az első egysejtût! Egyáltalán nem voltak szülei. Egyszerûen csak lett a semmiből. Összeépítette magát mindenféle vegyi anyagokból, aztán elkezdett élni. Elkezdett mozogni, táplálkozni, szaporodni, meghalni, és azóta sem értem, hogy miért volt erre szüksége. Sokkal egyszerûbb lett volna vegyi anyagoknak maradnia. Miért volt szüksége például arra, hogy meghaljon?
3. A szüleim (és a legtöbb szülő) azt mondták, hogy addig nem fogom megérteni, mennyire szeretnek engem, amíg nekem magamnak nem lesz gyerekem. (...) Ez az a szeretet, amit nem választasz, az állati szeretet, ami értelmet ad az életednek. Penn Jillette
4. A szeretet nem a legfontosabb oka a mi életünknek. A szeretet következmény, és nem ok. A szeretet oka, hogy felismerhessem az istenit magamban, a szellemiség kezdetét. Ez a felismerés szeretetet követel, és szeretetet teremt. Lev Tolsztoj
5. Az élet igazsága az ismétlődésben rejlik. A történetek nemzetségről nemzetségre öröklődnek, és csak rajtunk áll, hogy tanulunk belőlük, vagy változatlanul visszük tovább. Átadjuk-e. De miután minden gyermek, aki kibújt anyja óvó öleléséből, tápláló méhéből, azért érkezett, hogy a boldogságot keresse, mindnyájunkat a szeretet keltett életre, és mind azért jöttünk, hogy az élet más legyen, mint addig volt. Hiszen születésünkkel kelt életre a változás. Bauer Barbara
6. Meglepően hosszú ideig képesek azt gondolni az emberek, hogy a szüleik borzasztóan okosak, iszonyatosan viccesek, és halhatatlanok. Talán ez valami biológiai funkció, hogy a gyerekek egy bizonyos korig feltétel nélkül és korlátlanul szeretnek minket, egyetlen okból kifolyólag: az övék vagyunk. Minden elismerésem a biológiának. Fredrik Backman
7. Nyugtot kell hagyni minden új teremtménynek a maga természetével. A gyereket is hiába hogy apja nemzette, anyja szülte, mégse belőlük való rész, nem a szüleié. Nem nyirbálhatom, nem gátolhatom majd a növését. Véletlenül a mi bölcsőnkbe vetődött látogató lesz, aki majd tovább vándorol. Csak jól kell tudni megvendégelni és szeretni. Se túl kevéssé, se túl nagyon nem szabad sem terhelnünk, sem óvnunk. Závada Pál
8. Egy régi mondás szerint senki sem választhatja meg a családját. Elfogadjuk, amit a sors adott, és tetszik vagy sem, szeretjük őket vagy sem, megértjük őket vagy sem, megbirkózunk vele. Egy másik ősrégi tanítás szerint a család, amibe születünk, csak afféle kiindulási pont: etetnek, öltöztetnek, és vigyáznak ránk, amíg készen nem állunk arra, hogy kilépjünk a való világba, és megtaláljuk a magunk törzsét.
9. A szeretet természetes állapot. Olyan, mint a testi ember számára a levegő. S amikor megszületünk, hiányzik ez a "levegő". Szeretet nélkül légszomjunk van. Az egész lényünk magányosan didereg. Müller Péter
10. Igazából mindannyian ugyanarra a szeretetre vágyunk. Ha nem kapjuk meg, az csak egy dolog miatt lehet: mi sem merünk ekkora szeretetet adni. Feltétel nélkül, elvárások nélkül, úgy, hogy a másik azt kezd vele, amit akar, mert igazából nálunk van bőven elég. Ezt kitanulni még mindig mûvészet, és csak keveseknek sikerül, hiszen olyan jó félúton lehuppanni a földre, és azt mondani, hogy na jó, akkor én szeretlek, és szeress te is. Pedig valójában ez nem erről szól. Szeretsz és szeretve vagy. Szeretetet adsz, és szeretetet kapsz vissza. Jön magától. Nincs benne görcsösség és birtoklási vágy. Hiszen igen, utóbbi öl meg minden kapcsolatot. Oravecz Nóra