Nem szükséges, hogy kimenj a házból. Maradj meg asztalod mellett, fülelj. Még csak annyit se - várj csupán. Ne is várj, légy teljességgel csöndes és magad. Felkínálkozik majd, leleplezésre, a világ.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem kell elhagynod a szobádat. Maradj ülve az asztalodnál és hallgatózz! Még hallgatóznod sem kell, csak várnod. Még várnod sem kell, csak megtanulni csendben maradni, nyugodtan/mozdulatlanul, magányban. A világ szabadon felkínálja magát a leleplezésre. Nincs választási lehetősége. Franz Kafka
2. Elég csak nyitott lélekkel figyelni a világra. Befelé meg elcsöndesedni. Mindenki remélheti, megérkeznek a válaszok. Schäffer Erzsébet
3. Bárhol vagy, kitárhatod a szívedet. Csak egy kis csendet kell teremtened magadban, magad körül. Elgondolkoznod az életeden, a kapcsolataidon. Feltenni néhány kérdést önmagadnak. Tisztázni, honnan jöttél, és hová tartasz. Hogy tartasz-e egyáltalán valahová.
4. Már eleve ott rejlik bennünk a válasz az összes kérdésre, amit felteszünk magunknak. Csak annyit kell tennünk, hogy csendben maradunk, és odafigyelünk a belső hangra. Angela Petch
5. Engedd el. Ne ragaszkodj semmihez, hagyd, hogy az Élet mindent az útjára pakoljon. Ha nem követelőzöl, ha nincs kapkodás, tökéletesen összerakja a következő lépéseket, neked csak bíznod kell benne, és lépni nagyokat. Ne legyen energiád kontrollálni a jövőt, vagy a következő lépést fürkészni. Nem megy, és nem is fog menni, ne is akard, hiszen az nem a te dolgod. Annyi kell csak, hogy hallgass az érzéseidre, azok után menj, és tudd, hogy az Élet majd szépen hoz mindent, ha pedig élvezed a pillanatot, és nem a következőn agyalsz, minden a helyére fog kerülni, mert bízol abban, hogy ez nem is lehet másképp. Oravecz Nóra
6. Csendesedj el, becsüld meg a természetet, figyelj befelé, és keresd a békességet. A természet nem beszél, mégis szól hozzád. James Norbury
7. Ne keress te búvóhelyet sehol, lépj befelé, saját lelkedbe inkább. Vonulj be mélységedbe. S ne feledd el, lélek csendjében érlelődik a béke.
8. Ne várd a végét, de tudd, hogy elkezdődött, úgysem tehetsz mást, mint elfogadod a magány kezdetét, mígnem a válasz, amit a legnagyobb mélységből hívsz elő, egyszer csak a felszínre kerül, és a világ önként, szabadon a kezedre adja magát, mert neki sincs más választása, ha meg akar szabadulni a magánytól, őszintén ott kell hevernie a lábad előtt!
9. Ne mondj semmit sem. Csak szeress, csókolj meg, ölelj magadhoz, melegíts fel, és éreztesd velem, hogy milyen szerencsés vagyok.
10. Vállald a hallgatást. Akár gyors eltûntödet. Hogy szószegény a létezés, a csönd mutatja meg. S hogy hiányod mily beszédes. Vasadi Péter