Nem voltak kérdések, nem volt tétova ügyetlenkedés, semmi feszélyezettség, de túlzott áhítat sem. Csak természetesen összehangolt mozdulatok, egy ütemre dobbanó szívek és egyszerre lüktető erek. (...) Nem kellett megszólalniuk, hiszen tudták, hogy egymásban végre hazaérkeztek, és ez szavak nélkül is nyilvánvaló volt.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem volt titkuk, osztoztak örömben és búban, sohasem kellett egyiknek is bizalomra szólítni föl a másikat, sohasem volt szükség esetlegességek közt találgatni az okot, mely valamelyik fél homlokára felleget vagy ajkára mosolyt vont. Lelkök egész láthatárát úgy besugározta a szerelem, hogy abban homályos zug nem maradt, hová a világosságtól rettegő legkisebb titok is bevonulhatna. Kemény Zsigmond
2. Úgy hagytak nyomot egymás lelkében, hogy nem akartak semmit elvárni a másiktól. Nem kívánták, hogy a másik ilyen vagy olyan legyen, mert tudták, hogy a szeretetük olyannyira őszinte és tiszta, hogy nem volt szükség elvárásokra és megjátszásra, csakis az egymást követő pillanatok szépségének éltek. Robert Lawson
3. Már tudták, nincs mindig szükség szavakra. A köztük ülő csend nem elválasztotta, hanem összekötötte őket. A szerelmük gyorsan és visszafordíthatatlanul bontakozott ki az eltelt néhány óra alatt, de baráti bensőségességét nem veszítette el.
4. Érezte, ahogy (...) ajka az övéhez ér. És... ennyi volt. Minden kérdésére választ kapott, minden félelme lecsillapult, minden kétsége megszûnt. Amit ekkor érzett, nem egyszerû szenvedély volt, hanem horzsoló gyengédség, és olyan erős szerelem, hogy belül beleremegett. Hazatért. Ide tartozott, és végre idetalált. Vele... otthon volt.
5. Érzem, végre otthon vagyok. Hazaértem. Mindegy, hol leszünk, hova megyünk, melyik ország, melyik városában, a karjaiban van az otthonom. Bucsi Mariann
6. Úgy éreztem: végre megérkeztem. Haza, az igazi otthonomba. Mintha ez volna az egyetlen hely, itt az ágyban, szorosan hozzásimulva, ahol otthon vagyok, ahova tartozom. Ahová mindig is vágytam. Szótlanul feküdtünk sokáig, átölelve egymást, összeforrt testtel, egy ütemre lélegezve. Ez a csönd maga volt az örökkévalóság, de tudtam, hogy ha örökké tartana, akkor sem lenne elég.
7. Apámra egyszerûen nem lehetett haragudni, neheztelni sem. Alapvető emberi jósága és ártatlansága úgy sugárzott, mint az elemek. Szabó Magda
8. A házas pasikkal legalább egyértelmû minden. Visszamennek a családhoz? Nem gond, mert nem is vártam tőlük mást.
9. Nincs fájdalom, kiáltás úgy, hogy ne visszhangozna benne az öröm.
10. Könnyelmûen és gondtalanul jól élők voltunk a magunk módján mindketten: sohasem töprengtünk a holnapon, s eszünkbe sem jutott, hogy majdan anyagi nehézségeink lehetnének. Járni a vizeken - ez a bizonyosság élt bennünk. Dénes Zsófia