Némelykor bizonytalanság tölti be lelkünket, és éjjeli sétákra, bolyongásra csábít a csillagok fényében. A fiatalság folyton valami csodára vár. Ezért bolyong éjszaka szívesen, cél nélkül.

Kapcsolódó idézetek

1. Hagyd, hogy néha elragadjon az éjszaka, nézd a csillagokat és engedd, hogy megrészegítsen a végtelenség érzése. Az éjszaka, a maga minden sötétségével, egyben út is a megvilágosodás felé. Az éjszaka, melynek misztériumai közelebb visznek minket Istenhez, olyan, akár a sötét kút, melynek a legmélyén szomjoltó víz van: fekete árnyaiban valahol ott rejlik a láng, amely fellobbanthatja a lelkünket. Paulo Coelho
2. Utasnak, szinte szüntelenül úton lévő vándornak lenni, sokan azt mondják, tágra néző, mélyet lélegző, merészen kíváncsi, szabad életvitelt jelent, azaz a boldog életet magát jelöli - föltéve, hogy e vándorlást senki, semmi nem gátolja, de nem is kényszeríti. Mások - s mindjárt megjegyezzük: jóval többen - a boldogságot inkább a vándorutakat követő letelepedéstől remélnék. Merthogy a kereső bolyongást, úgymond, mikor az ember újra csak újat óhajt látni, és ismeretlent vágyik nap mint nap tapasztalni, a nyughatatlan, ifjú lélekhez vélik jobbára illőnek, míg ellenben az érett felnőttkor örvendetes beteljesedésének titkát inkább az olykori utazásokkal színesített helyben maradásban látják. Závada Pál
3. Utazók vagyunk, a végzet által kijelölt utat róva, mely ahhoz vezet minket, kinek részére a bennünk élő csoda hivatott. De vigyázz, miközben kutatjuk a fényt, leszállhat a sötétség.
4. Azokon az utakon gondolkodom, amelyeket életünk során végigjárunk. Miközben a válaszokat keressük, gyakran ösztönösen arrafelé indulunk, ahol több a fény. Pedig néha nem ártana a sötétben keresgélnünk. Daniel Gottlieb
5. Szeretek éjszaka sétálni. Senki nem állít meg, és nem mond ostoba dolgokat, és szeretem a csillagokat is. A dolgoknak jobb illatuk van, és a mindennapos dolgok rejtélyesnek látszanak. Agatha Christie
6. Ha csak a magányt szeretném elkerülni, bármelyik ember megtenné. Mivel úgy tûnik, éjszaka lehullanak a csillagok, saját magamnak nem hazudhatok. Csak még egyszer, évszakok, ne tûnjetek tova, csak még egyszer, hadd játszadozhassunk! Mindig keresem, hol tûnik fel sziluetted, amikor átkelek az úton, vagy álmaim közepette, bár tudom, nem lehetsz egy ilyen helyen.
7. Sötétben állunk néha, magunk se tudva, hogy kerültünk belé. Csak meresztgetjük a szemünket, csak tapogatódzunk, bizonytalankodunk. És a szívünk hüledez. - Merre? S véljük, hogy semerre. Csak tapogatódzunk. Lépünk. Meg-megállunk. Fejünk felett talán kőszikla csügg? Lábunk előtt talán farkasverem vagy szakadék tátong? Talán kígyóra lépünk? Szívünk remeg, mint a nyárfalevél. - Istenem!... De mennünk kell, hogy kijussunk valamerre. Hát lépünk, bizonytalankodunk tovább és tovább. Az iránytalanságban. Vakon. Dermedezve. Tapogatódzva. Szemünket olykor könny önti el. Szívünket olykor elszorítja az aggodalom. Aléldozunk. - Hova jutok?! S nem érezzük a sötétségben, a bizonytalanságban, a veszedelmek között, a Halál el-ne-csússz ösvényén, nem érezzük, hogy egy láthatatlan jóságos kéz van a kezünkön. Vezet. Gárdonyi Géza
8. Az utazás vágya számomra jellegzetesen emberinek tûnik: a vágy a mozgásra, kíváncsiságunk kielégítésére vagy félelmeink enyhítésére, életkörülményeink megváltoztatására, arra, hogy idegenek legyünk, hogy barátokat szerezzünk, hogy egzotikus tájakat lássunk, hogy az ismeretlent kockáztassuk. Paul Theroux
9. Furcsa sors a miénk: a Cél, míg ûzzük, illan, s mindegy, hová libeg, hisz úgy sincsen sehol! De az Ember elé remény reményre csillan s pihenést úgy keres, hogy őrültként lohol. Charles Baudelaire
10. Mégis azt mondom neked, sétálj a nap fényében, a felhők alatt, a holdas éjszakákon. Amit ott érzel, az ugyan nem mérhető, de boldoggá tesz.