Nézd a búzakalászt, büszkén emelődik az égnek, Míg üres: és ha megért, földre konyítja fejét.

Kapcsolódó idézetek

1. Néz égre, földre, s nem tanál Segélyt, mivel neked Szolgálna; s búd hulláminál Nyugtatná érzeted. De mégis nyúgodj édesem! Majd én a percet ellesem, Midőn örömmel szolgálok neked, Hogy fölviditsam kintelt életed.
2. Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik; elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld. De haragod füstje még szálljon az égig, s az égre írj, ha minden összetört! Radnóti Miklós
3. Öntsél mindent a földre! Szabad az ég fölötted. Ami lefele húzna, Ott van már mögötted. Intim Torna Illegál
4. Hogyha megérik a búza, Szegény ember learatja; Megért szívem búbánatja, A halál lekaszálhatja.
5. Büszke nyárfa, miért állsz, miért búsulsz a réten? Majd elhozza a holnap egy zacskóban a Holdat, Koronádra tûzi, veled marad, míg tûri, Aztán eldőltök végleg. Mindkettőtökben érett Vágy lesz bármi másra: az édes elmúlásra.
6. Felnézek az égre, a versemnek vége.
7. Van szíved, szárnyad és lelked, A többiek csak levelek a szélben, Te emelkedj, míg ők süllyednek, S ha nem nézel le, eléred az eget. Leander Kills
8. Nézz föl olykor az égre, és figyeld a madarakat! A tiszta szívû ember olyan, mint ők: könnyûnek érzi magát, mintha repülni tudna. Boldizsár Ildikó
9. Olykor a nap egy percre fölragyog, Aztán megint köd ül a bérc felett - Légy oly vidám, amily bús én vagyok - Isten veled. Ignotus
10. Ahogy múlik az ég, ahogy fölkel a nap, A gyûlölet végre a múltra marad, És a fák, a vizek, és a tétova szél, S a néma hegyoldal is újra beszél. Dés László