Nézz ki az ablakon, az ég rád szórja kristályzáporát! Egy óriás üveg a lég, kápráztató varázspohár, amelyben ember és növény egy mondhatatlan álmot érez... Aludj velük te is, szegény, s ne nyúlj az álmok gyökeréhez!

Kapcsolódó idézetek

1. Mi a reményt kínáljuk... Gondoljon a szivárványra! Szép, de megfoghatatlan. A legáttetszőbb fátyol, egy égi ív. Ha egyszer átmehetnénk a szivárvány alatt, és megtudhatnánk, mi van mögötte... ki tudja, hátha a szivárvány a csillagok felé nyíló kapu? S mégis, mihelyt megközelítjük, a szivárvány szertefoszlik.
2. Álmodj magadnak álmokat, Álmodj magadnak szárnyakat, Látod a távolt s a titkokat, Hallgasd a hangot, ahogy hívogat.
3. Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág! Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ! Megöntözlek szépen az ég harmatával, Teljék a tarisznya szép, piros tojással!
4. Az álom szívünk vágya, ábrándos világ, Álmodj, ha a szíved fájna, s a bánat elmúlik, meglásd. Csak bízz, ez a fő, és egy nap a boldogság majd rád talál. A szivárvány ragyog az égen, Higgyél hát a mesékben, S az álmod egyszer majd valóra vál!
5. A boldogságról az égbolt vásznán a nyári zápor után elnyújtózó szivárvány látványa jut eszembe. Sokszínûség. Boldognak lenni nem azt jelenti, hogy megvan mindened, hanem hogy veled vannak azok, akik számítanak.
6. A friss ablaküvegek is saját szobádat tükrözik: befelé nyílnak, mint az álmok - mutatva, mekkora a világod. Fodor Ákos
7. Nézd csak, az álmom a szél viszi épp, kezem oda föl sem ér, és üveggolyókon táncol el, a végtelen szőnyegén, aztán napokig felém se néz, papírhajókon él, majd elhozza lopott kincseit, egy pillantásodért. Szabó Balázs Bandája
8. Mondd azt, hogy úgy vársz, mint hajnalt az ég, S álmomban szöktetsz át sok rossz mesén, Biztass, hogy tiszta a szándék, a cél, S mostoha ágyban nem ébreszt a fény.
9. Nézed a vizet. Az eget. A felhőket. A naplementét. A végtelent. A mindent. Újra. Mint már annyiszor. Lenyûgöz, elvarázsol, magával repít. Nézed, nézed, nézed. És most... most megpillantasz valamit. (...) Kirajzolódik egy arc, egy álomarc. Õ. És te csak állsz, és nem találod a szavakat ebben a csodálatos egységben. Csak gyenge kifejezéseket: gyönyörû, bámulatos, lenyûgöző. Az egyetlen arc. Amiben te már nem csak az álomarcot látod. Hanem az álomszívet is. Csitáry-Hock Tamás
10. Aludj, szavam fel nem zavar, Hisz álmod oly tökéletes! Ébredj? Fény várjon, zivatar? Sírj és nevess? (...) Aludj! Még bûvkört jár vele Egy álom: Szellemed nyugodt; De szertefoszlik Édene Ébred s zokog. Edgar Allan Poe