Nincs fülem többé, mégis beszélj hozzám, tökéletesen értelek. Míg éltem, nem érthettelek, annyi vágyad, késed és sérülésed, annyi rögeszméd, persze nekem is: két bolond. De ha most kérdezel, gömbölyü csöndem felel.

Kapcsolódó idézetek

1. Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek! Hallod? Bolond vagyok. Bolond... Ezt zúgom egyre a szivednek... De úgy szeretlek! Úgy szeretlek! ... Szeretlek, érted, drága, mondd? Nevetsz? Hülye vagyok valóban? De hogy közöljem azt, amit tudnod kell? Semmi sincs a szóban! Paul Géraldy
2. Gyûlölöm, ha jössz, mert gyûlölöm, hogy itt hagysz! Gyûlölöm, ha hozzám szólsz, gyûlölöm, ha hallgatsz! Gyûlölök már mindent, gyûlölöm, hogy így van! Gyûlölöm, hogy a szívben mindig más van, mint az agyban!
3. - Annyira sajnálom! Talán gyûlölnöm kellene... Dühösnek kellene rá lennem, mégsem vagyok az. Elmosolyodom. Végeredményben neki köszönhetem, hogy boldogabb vagyok, mint korábban bármikor. Gyorsan beszél, közben sír, magyarázkodik. Fél füllel hallgatom. Nem érdekelnek a részletek. (...) Egyetlen szót akar tőlem hallani... Várok. És amikor végül megadja a lehetőséget, boldogan mondom ki: - Megbocsátok. Harlan Coben
4. Szeretlek? - kérdezed. Zárt ajkam nem kiált már? Hosszú sóhajaim nem vallanak Neked? És megbúsult szivem, mely már holttá eped, míg moccanatlanul csüngök szemed varázsán? (...) csak nyelvem hallgatag, mert sejti már szivem: ahhoz képest, amit átérez, semmi, ha - "szeretlek" - ezt kimondom. Vittorio Alfieri
5. Meddig szakít a sors még tőled el? Könnyem már elfogyott, kínom betelt. Barátságunkat így kettétöröd? Gyötörsz, ebben telik hát örömöd?
6. Szólj, csak szólj, hallgatok, hallgatok a világ végeig, s várom a perceket, amelyekben engemet értesz! mert nekem már csak te vagy és nem is lesz soha másom: sem étel, sem ital, sem munka, sem élet... Móricz Zsigmond
7. Nincs mit tennem, téged szeretlek, tőled kérdezem naponta megválaszolhatatlan életünket, kérdezem a szemedtől, a szádtól, soha véget nem érő öleléseinktől. És te félelmeimre félelmeidet feleled, szorongásaimra szorongásaidat, és mondataink félig kimondva meghalnak a levegőben.
8. Mondd, miért nem érdekellek, mondd, miért hagytál el? Mondd, miért jó egyedül, mondd, miért adtad fel? A kérdésekre válasz, ez lenne a vágyam, a hangom hozzád hegedül, teli érzésekkel, lágyan.
9. Mi tőlem telhető, mindig megteszem, Tudom, nálad csak a boldogságot lelhetem, És ha már nem kellek neked, én tőled elmegyek, Mert egy nőnek bolondja én már többé nem leszek.
10. Ha lehetne valamim tőled, akkor valami felfoghatatlant akarok. Már nincs szükségem olyan dolgokra, amik eltörhetnek.