- Nincsenek szellemek. Aki nem akar, az nem hisz bennük. - A szerelmes ember nem gondolkodik, az hisz. Azt hiszi, vannak felsőbbrangú emberek, jó és gonosz szellemek. Ha az ember nem hinne, talán nem is tudna szerelmes lenni.

Kapcsolódó idézetek

1. A szerelemnek nincs lelkiismerete. A szerelem nem ismer jót vagy rosszat. Olyan érzelem, amit nem tudsz lerázni magadról, ami a lelkedig hatol, és nem lehet elsöpörni.
2. A valódi szeretet fejleszti a lelket, a szerelem nem. A szerelem állapotában az ember úgy érzi, eljutott azokba a lelki magasságokba, ahonnan lehetetlen és fölösleges is továbblépni; nem érzi szükségét a fejlődésnek, jól érzi magát ott, ahol van.
3. A szerelmes ember nem méltányos, még csak nem is értelmes. A szerelmes a szívével gondolkozik és nem az agyával, kegyetlen, önző, eszelős bolonddá válik. A szív a vérkeringés izma, nem arra való, hogy gondolkozzanak vele.
4. A szerelem nem tud más lenni, abból csak egy van. Hogy aztán azt ki hogyan lélegezi be és ki, hogyan ragasztja át a másikra, hogy éli meg - egyedül szenvedve -, hogy váltogatja stb... ez nem függ attól, hogy milyen nemû valaki, mert az a szívben van, az meg mindenkinél egyforma. Nádasdy Ádám
5. Még a legfáradtabb ember is mint ébredést éli meg a szerelmet. A világ egyszeriben csodálatos lesz. Aki megtapasztalja ezt az érzést, nem képes visszatérni a múlt tétlen szürkeségéhez. A szerelmes akkor is szeretni vágyik, ha szenved, ha gyötrődik. A szerelem nélküli életet sivárnak, halottnak, elviselhetetlennek látja. Francesco Alberoni
6. A szerelem nem az értelem dolga, hanem az érzelmeké. Bármennyit is olvassanak vagy gondolkodjanak a szerelemről, ha csupán az értelmük és a gondolkodásuk dolgozik eközben, fáradozásuk hiábavaló lesz. A szerelem elemi, a gondolkodás által nem előidézhető állapot.
7. A szerelmes az a részünk, amelyik vállalja azt a kockázatot, hogy függővé váljék. Aki egész életében távolságtartó marad, mert tudja, hogy szenvedni fog, ha függővé teszi magát, az nem szerelmes. A szerelmes nem fél attól, hogy magára vegye ezt a fájdalmat. Richard Rohr
8. A szerelmet, (...) azt az édesen tövises lelkiállapotot tulajdonképpen senki nem érti. Aki szerelmes, azért, mert szerelmes, aki pedig nem szerelmes, azért, mert nem szerelmes. Fekete István
9. Amikor az ember úgy lesi-várja valakinek a jöttét, (...) és amikor a távollétében az ember nem tud másra gondolni, egyedül csak őrá, amikor semmi és senki nem fontos, csak ő, egyedül csak ő, és amikor az ember úgy érzi, most adni szeretne, mindent-mindent nekiadni, ráhalmozni - akkor szerelmes. Benedek István
10. Aki mélyen szeret valakit, az a szeretett lény ellene elkövetett bûneit megbocsátja, de nem felejti el; a felszínesen szerelmes nem bocsátja meg, de elfelejti. Szász Zoltán