Noha ezt általában nem tartják a bölcsesség elengedhetetlen alkotórészének, önmagunk relativizálása - ami a bölcsesség egyik sajátja - ösztönzőleg hat a bennünk lévő humorérzékre.

Kapcsolódó idézetek

1. A humor relativizmus. Ha elég kíváncsiak vagyunk, el tudjuk, és akarjuk képzelni azt, hogy milyen lehet a másik bőrében, akkor meg tudjuk tanulni, hogy magunkat kívülálló szemével lássuk. Akkor pedig már nevetni is tudunk magunkon. Ámosz Oz
2. Jó, ha az ember kellő humorral viseltet saját fontosságát avagy jelentéktelenségét illetően. Alexander Sutherland Neill
3. A humor erősíti túlélési ösztönünket, és megóvja józan eszünket; a humornak hála, az élet viszontagságai kevésbé nyomorítanak meg bennünket. Serkenti arányérzékünket, és megmutatja, hogy a komolyság túlzott hangsúlyozása mögött az abszurdum lappang. Charlie Chaplin
4. Az öndicséret, még a legszigorúbb igazságosság szempontjait is figyelembe véve, inkább önmagunk alázása, mint megbecsülése volna, és vajmi kevés emberismeretről tanúskodna, ha azt hinnők, hogy ezzel a tiltakozással kimozdíthatjuk az embereket tévedésükből, amelyben jól érzik magukat. Jean-Jacques Rousseau
5. A humor nagyon fontos része az életnek, pláne annak, akinek nehéz a sorsa. Kevésbé érzi magát szerencsétlennek az ember, és a külső szemlélőben is más benyomás alakul ki az illetőről. Reményik László
6. Bizalmatlanság önmagunkkal szemben a bölcsesség egyik módja. Krisztina svéd királynő
7. A humor révén látjuk meg az irracionálist a racionálisban, és a lényegtelent a lényegesnek tetszőben. Charlie Chaplin
8. A humor ügyetlenségünket, figyelmetlenségünket, butaságunkat (...) veszi célba, és nevetségessé teszi, ha túlságosan komolyan veszünk bizonyos dolgokat. Jorge Bucay
9. Nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani saját magunknak, ugyanakkor igyekezzünk humorral enyhíteni a bajokat, amelyeket szinte sohasem tudunk elkerülni. Bud Spencer
10. Nevetséges voltunkat nagyrészt túlzásba vitt szép ér­zések, erények vagy jó tulajdonságok okozzák. A büszkeség, amelyet a nagyvilági érintkezés nem enyhít, nevetségessé vál­tozik, amikor kis dolgokban nyilatkozik meg ahelyett, hogy az emelkedett érzelmek körében vehetne lendületet. A lelkese­dés, az erények erénye, amely szenteket teremt, amely a titkos önfeláldozásokat s a legragyogóbb költeményeket sugallja, túl­zássá válik, ha a vidéki élet semmiségeibe bonyolódik. Távol a középponttól, ahol a nagy elmék ragyognak, ahol a levegő gondolatoktól terhes, ahol minden megújul - a tudás elvénhed, az ízlés megposhad, mint az álló víz. Honoré de Balzac