Nyugat-Kelet-Európa beleiből szólítalak téged albatrosz kinek mûanyag vágta szét beleit bocsásd meg hogy nem vagyok ruganyos tintahal (...) imádkozzunk hogy megbékéljek azzal amivel nem tudok hogy megváltoztassam azt amit tudok hogy megkülönböztessem a húst a poliésztertől.

Kapcsolódó idézetek

1. Össze kell törnöm azt a burkot, ami az évek során körém nőtt, és golyóálló elefántbőrré vastagodott. Muszáj lefúrnom a lelkem és a szívem legmélyére, akármilyen ostobán és patetikusan hangzik is, és akármilyen kellemetlennek fog is majd bizonyulni, mert nem vagyok jó ember. Ez bizony így van, még ha idiótán hangzik is, és úgy, mintha megbocsátásért könyörögnék. Muszáj kiderítenem, ki vagyok, és mire vagyok képes.
2. Ha hívsz, nem mondom azt neked, hogy mindennap egy kicsit belehalok a hiányodba. Nem mondom, mennyire várom már, hogy lássalak. Nem mondom, hogy bárcsak már itt lennél. Sőt azt sem, hogy minden áldott este a könnyeimmel küszködöm, mert olyan ez, mintha egy darabot téptek volna ki belőlem. Leitner Olga
3. De Európa szívéből szakadtam, így csak osztják, ugor, vogul hangon, e kancatejszagú, hal- és zsírszagú nyelven kiáltom túl az Óperencián is őseim: szinte az Õs Sejt jaját-gyönyörét, halandóan is halhatatlanul. Keszei István
4. Én nem mozgok én húsommal, Teremtőnek húsa mozgat, Én nem forgok én erőmmel, Alkotóm ereje forgat, Én nem szólok ennen számmal, Szólok Isten szája által...
5. Tele szivem békével, Túllátok már a földi rácson. Fáj az élet. Mindenkit Kérek: ne, ne, ne bántson. Ady Endre
6. Idegen test voltál - keresztfa s nem oltár - álnokul mégis a hûséggel zsaroltál a béke törékeny (csak ennyit értem el) azóta nem is vagy - csak bennem létezel...
7. Itt állok, és borzadással Szemlélem hûs boltodat, S kivánkozó sóhajtással Ölelem szent porodat, Hogy még egyszer felolvadnál, Csak egy gyenge reményt adnál Hátra levő éltemnek. Hasztalan! nem jő sirodból Nem jő világos honodból Vigasztalás szivemnek. Kisfaludy Károly
8. Te az én részem vagy. Egy rész, ami nélkül nem tudnék élni. És remélem, azért imádkozom, hogy ne is kelljen.
9. Miért szeleteli fel, klopfolja, sózza, cukrozza, és süti meg a szívemet? Mi vagyok? Egy hal a vágódeszkáján? (...) Nem fél semmitől, mert magánál van a kés, de szeletelés közben megvághatja magát! Vagy megakadhat a torkán egy szálka, és akkor meghal. Nem tudja, hogy a halnak a deszkán már nincs félnivalója? De még hegyes szálkák vannak a testében. Nekem is vannak szálkáim! Mindenkinek vannak szálkái! Vigyázzon a szálkáimmal!
10. Embernek születtél, s ezért nem kívánom tőled, hogy megbocsáss az embereknek. Értsd meg őket, és hallgass. Márai Sándor