- Ó, a kamaszbánat - bólintott apu merengve. - Igen, az milyen kedves tud lenni! - értett egyet anyu. Nem! Nem kedves! Miért gondolják, hogy kedves, ha sírógörcsöt kapok éjjel, ha bedagadt szemmel ébredek, és nincs étvágyam? Egyáltalán nem kedves! Tragikus! Egész úton némán ültem, és a szüleimet hallgattam, akik "mókásnak" tartják, hogy éppen meghasad a szívem.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor fiatal lányok jönnek az emberhez, és kedves szóval szólnak hozzá, ó, de milyen kedvesen... az a vég! "Szegény öreg - mondják magukban - kedvesnek kell lennünk hozzá. Olyan borzasztó lehet neki." Agatha Christie
2. Könnyek között jöttem emberként élni, Anyám karja féltőn vigyázott rám. Az első bánatomra egy mosoly volt a válasz, Nincs baj, az élet ilyen, néha fáj.
3. A szívem nagyon elszorult, valahányszor erre a nagy távolságra gondoltam, mely anyámtól elválasztott; mert, s ezt talán önök is tudják, a velem egykorú fiúk rendesen büszkén hánytorgatják, hogy nincs szükségük anyjuk gyöngédségére, de mégis elkeserednek, ha nélkülözniük kell az anyai szeretet gyöngédségét. Arthur Conan Doyle
4. Ha kedves vagyok valakivel, ő is az lesz velem. Eleinte nem értettem ennek a hasznát. (...) Ha szorgalmasan gyûjtöm az óvodában a matricákat, a szüleim dicsekedni tudnak velem. Ez számukra olyan jó érzés lesz, hogy a továbbiakban szívesebben teljesítik a kéréseimet, mint például azt, hogy ne kelljen aludni vasárnap délután.
5. Azt is mondták, amikor gyerek voltam, hogy most jó nekem, és amikor felnövök, majd rossz lesz, állandóan ezt hajtogatták, amikor sírtam, addig örülj, amíg gyerek vagy, és én nem vitatkozhattam velük, mert nem tudtam, milyen felnőttnek lenni. Féltem, hogy igazuk van, hogy felnőttnek lenni még ennél is rosszabb, de ez nem igaz, egyáltalán nem, mert én sokkal szívesebben vagyok felnőtt, mint egy tehetetlen gyerek, akinek a felnőttek arról papolnak, hogy milyen jó neki. Czakó Zsófia
6. A gyermek számára rémisztő, amikor rájön, hogy akiket szeret, nem mindenhatók. Amikor felfedezi, hogy az anyja nem tudja megóvni, hogy a tanítója hibázik, hogy rossz útra kell térni, mert a felnőtteknek nincs erejük a jót választani... Mark Lawrence
7. Miért van az, hogy a szüleim, akik olyan jóságosak, és annyira szeretnek, sehogy sem tudják felfogni, miben is élünk mindannyian? Sem a gondolataimat, sem az érzéseimet? Vagy velem is ugyanez lesz majd, és a gyerekeim rám is ilyen értetlenül néznek majd, és azt gondolják: az apánk olyan jóságos, és annyira szeret bennünket, de nincs miről beszélni vele? Bele van bonyolódva a saját unalmas, érdektelen világába. Nem, ilyen nem eshet meg velem. Ljudmila Ulickaja
8. Mindenki tudja, hogy egy nap bekövetkezik. Természetes, hogy átéljük a szüleink halálát. De amikor eljön az idő, rájövünk, hogy mégsem készültünk fel rá. Üres gyász kerít hatalmába, az ember felnőtt létére elhagyott gyermeknek érzi magát. Szomorúságot érzünk az elvesztegetett idő miatt, megbánást mindazért, amit nem mondtunk ki, és hálát mindenért, ami szép volt. Cecilie Enger
9. A kamaszkor valóban így néz ki, hogy a gyerek becsukja az ajtót, és azt mondja, hogy "hagyjál békén". Én mindig elmondom a szülőknek, hogy a csukott ajtó mögött egy nagyon szorongó kis lény van, aki másra se vágyik, mint hogy te ne add fel a kopogást azon az ajtón, hogy te akarj kapcsolódni akkor is, hogyha lepattint, hogy valahogy találj hozzá utat.
10. Anya, mondd el, miért nem hívtál? Anya, rossz, hogy kitagadtál. Tudod, felnőttem már, és a szívem még fáj, nem kellesz, már így jó. Children of Distance