Ó, a szív még a halál kapujában is gyötör bennünket, mintha adósunk volna a szenvedély utolsó részletével, és nyomasztó súlyával ránk nehezedik, mikor pedig már úgyis összeroskadunk.

Kapcsolódó idézetek

1. A gond a szívünk gyökerén tanyázik, s ott titkos kínokat csirázik, békétlen hánytorog, zavar nyugtot, gyönyört; mindegyre új meg új álarcot ölt. Johann Wolfgang von Goethe
2. Az élet kellős közepén is a halál leselkedik ránk. Stephen King
3. Van az úgy az emberi érzelmek közepette, hogy valami, hitvány tövis módjára, szúrni, gyötörni kezdi a szívet, s ez a fájdalom idővel vagy elmúlik, vagy egyre jobban sajog, annyira, hogy végül még a legforróbb szerelmet is fájdalommal, keserûséggel mérgezi meg. Henryk Sienkiewicz
4. A szeretet önmagában még nem elég. Harcolnod kell, hogy megvédd. Kötődünk személyekhez és tárgyakhoz, amik összetörhetik a szívünket, de ez része annak, hogy élünk.
5. A szívünk, ez a tökéletlen érzékszerv, néha meghasad, és abba egy kicsit mi is belehalunk. De az igazi szeretet már csak ilyen. Richard Russo
6. Olyan sokáig vagyunk képesek hordozni mindenféle lukakat a szívünkben, és néha úgy elmegy az élet, hogy egyszer csak vége van valamelyikünknek, a luk meg ott marad. D. Tóth Kriszta
7. Ha a halál szakítja szét ama köteléket, mely az egész életre volt szánva, meghajolunk fájdalommal a sors kemény csapása alatt; de ha a szerelem nem párosult hûséggel és szívünknek kedves kéz méri a halálos csapást, akkor gyakran az egész emberiségben való hitünknek vége. Kalocsa Róza
8. Az élet kellős közepén is velünk van a halál.
9. Hát ilyen a szerelem? Odáig juttat minket, hogy még azt a szakadékot is visszasírjuk, amelybe kis híján beletaszított? Még akkor is tépi-szaggatja szívünket, amikor a másik már semmit sem érez irántunk?
10. Néha úgy érzem, az emberi szív is csak afféle polc. Ha túl sokat pakolnak rá, valami óhatatlanul leesik, aztán szedegethetjük össze az összetört darabkákat. Jodi Lynn Picoult