A gond a szívünk gyökerén tanyázik, s ott titkos kínokat csirázik, békétlen hánytorog, zavar nyugtot, gyönyört; mindegyre új meg új álarcot ölt.

Kapcsolódó idézetek

1. A gonddal úgy vagyunk, mint a munkával, ha van gondunk, az bánt, s folyton panaszkodunk; ha nincs gondunk, csinálunk magunknak gondot, mert gond nélkül élni nem tudunk. Jász Géza
2. Ó, a szív még a halál kapujában is gyötör bennünket, mintha adósunk volna a szenvedély utolsó részletével, és nyomasztó súlyával ránk nehezedik, mikor pedig már úgyis összeroskadunk. Francois Mauriac
3. Az embernek gyanakodnia kell a szívére; önérzetünk sérelme szívesen lát méltánytalanságot, ahol hibánkat kellene látnia. Németh László
4. Az este érkezésével az embert kegyetlen nyíltsággal mindig bekerítették a gondok. Igazán töprengeni, aggódni az éjszaka csöndjében lehet. Bodor Ádám
5. Nem a fájdalommal van baj. A fájdalom kínoz, de nem pusztít el. A gond a magány, melyet a fájdalom szül. Guillaume Musso
6. Minden lelket a saját gondja és gondolata, a saját bûntudata nyomaszt. Kiss Judit Ágnes
7. S ez a fő-kín a szívben: sírni s nem tudni, mért. Se hóhérom, se hívem, Megszakad árva szívem. Paul Verlaine
8. Nekünk, embereknek sok minden fáj, és sokszor nem is tudjuk, mi az oka a fájdalmunknak. Csak ránk telepszik a szorongás, és összezsugorodik tőle a lélek. Fredrik Backman
9. E könnyek, melyek fel-feltörnek, Úgy kínoznak és elgyötörnek, A mosolyunkat megtapossák, De lelkünket tisztára mossák. Szenes Hanna
10. Mindig a szívünk az áruló, az késztet sírásra, az temetteti el velünk barátainkat, mikor pedig jobb lenne továbbmenetelnünk. A szívünk miatt émelygünk éjszaka, és gyûlöljük azt, ki épp vagyunk. A szívünk énekli a régi dalokat, az hozza vissza a meleg napok emlékét. Jeanette Winterson