Ó künn a hó a fákra es máris hiányzol drága S e szív csak érted esdekel jó lesz beszélni este tel a hó a szív oly olvadé csókol körülkarolva dé.

Kapcsolódó idézetek

1. Úgy hajlik termete, mint szélben fûzfa ága, Vágyódó sóhajok szállonganak nyomába. Mosolygó ajka közt, ha látod fogsorát, Azt hinnéd, földre szállt a fénylő napvilág. Hószínü homlokán a fürt olyan sötét, Hogy éjbe fordul át a fényes déli ég.
2. Szép arcát gyengéd nap csókolja, Hozzáhajol az erdő lombja. Szél szelíd szava búcsúztatja, Felkészíti az útra,
3. De messze jársz is tőlem már. Emléked szívemben lassan megcsendesedik. Elhalkul, mint a távolodó léptek, hideg vagyok, közömbös, hó esik. A tél a szerelmemet összehúzza, fel-feldobbansz bennem, de merre vagy? nem sejtem már. Magános lettem újra, és dermedt. És dermesztek, mint a fagy. Lakatos István (költő)
4. Az ágon hó pihen, csillog a fénye. Házakból szólni kezd halkan egy ének. Béke és csend honol, lelkedben érzed. Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!
5. Mint téli hó alól a hóvirág, Mint tavaszi szélben a kerti fák virága, Úgy búvik ki az én szívemből, S énekel a szerelmemről egy madárka. Arról dalol, hogy rám találtál, S ajkaimra csókot adtál egy éjjelen, Azóta a boldogságom - Azóta a boldogságom végtelen.
6. A szél ha hûvös éjszakákon Lehûti mámoros fejem, A te hideg, utolsó csókod, Az jut eszembe én nekem. Ady Endre
7. Éjfél van, az éj rideg és szomorú, Gyászosra hanyatlik az égi ború: Jőj, kedves, örülni az éjbe velem, Ébren maga van csak az egy szerelem. Vörösmarty Mihály
8. Valami szépet egy tán-senkinek, Szerelmeset, jót üzenni szeretnék, Csak hálából, mert Érted vagyok kedves, Csalárdul is hû, csókhoz, szerelemhez. Ady Endre
9. Télbe fordult minden, majd a hó esővé vált A könny arcunkon mély árkokat vájt S a lány, kit szerettem, elfáradt mellettem Remélem nem túl késő még Adja az ég.
10. Eljött az ősz, takard be szívem valamivel, egy fa árnyékával, vagy inkább a tieddel. Nichita Stanescu