Eljött az ősz, takard be szívem valamivel, egy fa árnyékával, vagy inkább a tieddel.

Kapcsolódó idézetek

1. Üzennék. Pár szót. Hiszen jön az ősz és a tavasznak fénye veszve van már. Üzennék. Pár szót. Hogy mit, nem tudom. De jön az ősz... és eszembe jutottál.
2. Õszi szél, takard be hulló falevéllel, mi majd betakarjuk fájó könnyeinkkel.
3. Légy üdvözölve ősz, te föld halála, Borult egeddel üdvözöllek én, E szívhez illik bús napod homálya, S e hervadás a messze föld szinén. Eötvös József
4. Itt hûvös ősz van. Lehullott már Az első, hideg őszi dér, Lemondani tanít a hulló, Búcsúzó, sárgult falevél... Az én szívem is rideg, fásult, Csak néha sóvárg és beteg... - Milyen az ősz maguknál, édes? Óh írja meg! Óh írja meg!... Ady Endre
5. Suhog a vágy, selyem az árnyék, szívem a szó, szemem a szándék, esténként esőként szitálnék, nem is keresve rátalálnék: kitárná ablakát, s ajándék lenne Õhozzá hullanom.
6. Az ősz (...) valóban ilyen szívbemarkoló. (...) A sok fa miatt, amely körülvesz, ott van mindenhol a környezetünkben, s amelyet szemünkben a megszokás elkoptat ilyenkorra már egy kicsit. Szeptember végére már fakó és unt. Ám ő egyszer csak átfesti ruháját, mert mielőtt lombját veszítve, téli szendergésbe merülne, még egyszer teljes díszében szeretné megmutatni magát. Tündökölni akar, és rázza a rongyát. Táncra perdül. Vidámnak mutatkozik. Szeretne elkápráztatni, hadd bámuljuk megilletődve őt. Próbálja elmondani, hogy minden gond feledhető, és tulajdonképpen elképesztően szép az élet. Ám ez a vidámság erőltetett, ez a tánc a minden vagyonát elkártyázott dzsentri bokázása. A jókedv vörös bársonya kifeslik, mögüle kivillan a nemsokára valamennyi színt elnyelő feketeség. Minden csillogás dacára kitetszik, hogy hamarosan valami végzetes fog történni.
7. Ó künn a hó a fákra es máris hiányzol drága S e szív csak érted esdekel jó lesz beszélni este tel a hó a szív oly olvadé csókol körülkarolva dé. Varró Dániel
8. Lassulj, szívem, hisz élni kéne még! Átsétálnék még veled néhány szép nyarat, vagy ülnénk tûnődőn öreg fák alatt, és hallgatnánk halk éjjeli zenét... Nagy Gáspár
9. Ha öreg leszel, ősz és álmatag, S bólongsz a tûznél, vedd le könyvemet, Olvasd lassan, míg lágy tekinteted S szemed mély árnyát visszaálmodod. William Butler Yeats
10. Rámsírja sárgán lombját az őszi erdő. Belep a bánat. Buda Ferenc