Oh, mit adjak neked ez alkalommal; mit küldjek emlékül névnapodra? Koszorút fonva a rét oly hamar hervadó virágaiból? Nem, érzelmeim fogom elküldeni hozzád, egy a szív virágaiból font koszorút, melyek örök virulók lesznek, hervadhatatlanok, melyeket nem öl el a nyár heve, nem hervaszthat le a tél fagya. Fogadd szívesen tőlem e sorokat.

Kapcsolódó idézetek

1. Szívemben a képzelet annyi érzelmet teremt, hogy alig tudom magam kifejezni e nagy napon, a te névnapodon. Rózsás szavakat gondoltam ki ez alkalomra, midőn szívem legmélyéből akartalak üdvözölni, s íme, alig tudom elrebegni e néhány szót: Élj sokáig (...)! Boldog vagyok mégis, hogy szerencsés lehetek téged üdvözölni. Rudnyánszky Gyula
2. Barátságunk oltárára én is óhajtok néhány virágszálat lerakni becses születése ünnepén; belsőm kertjében folyto­nosan ápolom azokat, a melyek forró érzelmeim virágszálai. Kívánom, hogy sok éven át friss és tartós egészségben, sza­kadatlan élvezet s megelégedés közt folyjanak le napjai.
3. Kedves! Fogadj el, haraggal ne kergess, ne bánd, ha néha hozzám küld lángod, ne lázongj daccal érte. Nem tiéd az akarat, felém mi hajít, se az emlék, mely aranyköddel felhőzi be kerted, hol vágyvirágok fájva fakadnak... Lányi Sarolta
4. Hervadva húll már a levél a fáról, És elszállt a virágok illata: Igy tûn el az öröm, csak múlt bujáról Meg nem feledkezik a szív soha. Eötvös József
5. A virágok arra tanítanak, hogy semmi sem örök: sem a szépség, sem a hervadás, hiszen a magokból új növények serkennek. Jusson eszedbe ez, ha örömet, fájdalmat vagy bánatot érzel. Minden elmúlik, megöregszik, meghal és újjászületik. Paulo Coelho
6. Szeretlek! Légy szívvel szívemhez kedves. S jaj, ne taszíts el, nem teheted, hogy lerázd válladról szegény fejemet. Szerelem hite kell, szerelmes szeretet, az kell e főnek. Anyámtól kenyeret kérhettem így, ahogy most tőled kérem: ne hagyd el jövendőmet. Páskándi Géza
7. Amerre mégy, édes rózsám, kívánom, Hogy előtted a rét piros rózsává váljon, A zöld fû is előtted édes almát teremjen, A te szíved holtig el ne felejtsen!
8. A valódi szerelem nem múlik el soha: ha egyszer a szívben megfogalmazódott, örökké virít, s teremjen bár rózsát, vagy tövist, de azért oly fa az, melynek gyökerét meg nem őrli idő, szenvedés, oly boldogság, mely sírunkig elkísér, s oly gyötrelem, mely még a föld alatt sem éri végét. Toldy István
9. A szerelem csak múlékony virága e gyökérnek, ideig-óráig virul, aztán elhervad, meghal, mint minden, ami a szenvedélyek tüzétől nyílik ki az emberben. Csak a szeretet örök, mert a szelíd, tiszta jóság földjében fogamzott és hûen kitart az ember mellett a sírig. Nincsenek bár nagy szenzációi, mint a szerelemnek, de nincsenek is viharai és fájdalmai, mint ennek. És míg a szerelemből csak fájdalmas emlékekkel tele szeretet lehet valaha, addig a szeretetből a legzavartalanabb és leghosszabb életû szerelem nyílhat ki. Lux Terka
10. Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani. Jókai Mór