Óhatatlanul találkozunk olyanokkal, akik úgy gondolják, hogy nem kéne gyászolnunk a kedvencünket - szerintük csak egy állat, bármikor pótolható. A véleményük azonban csak az ő érzelmi szegénységüket tükrözi.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem kellene állatokat hoznunk az életünkbe, ha a szívünk mélyén tudjuk, hogy nem leszünk képesek gondoskodni róluk, és hasznos lenne, ha felismernénk: bennük és bolond viselkedésükben saját egészségtelen szokásaink tükröződnek vissza. Laurel Braitman
2. Az emberek rosszul teszik, ha csak úgy hirtelenében gondolnak egyet, és kutyát vásárolnak, fölösleges akár csak kutyát tartania, hiszen a kutya nem csak afféle ösztöneire, vagy, mit tudom én, mire hallgató oktalan állat.
3. Az emberek sokkal jobban elkeserednek egy amputáció hallatán, mint az állatok. Számunkra elképzelhetetlen, hogy elveszítsünk egy végtagot, az állatok viszont elfogadják. Nincs olyan öntudatuk, mint nekünk. Nem fogja magát különcnek érezni, és a többi kutya sem fog rajta csodálkozni.
4. Kár, hogy az emberek nem olyanok, mint az állatok. Az állatok sosem akarnak megváltoztatni senkit. Velünk akarnak lenni, és kész. Nem szabnak feltételeket a barátságnak, hanem úgy szeretnek minket, ahogy vagyunk. Meghallgatják a panaszainkat, megvigasztalnak, ha bánt valami, és csak egy kis kedvességet kérnek cserébe. Bill Watterson
5. A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan. Arthur Schopenhauer
6. Az állatot tisztelni kell. Tudni, mire van szüksége, és nem a mi kényünk-kedvünk szerint csak játszani velük. Karafiáth Orsolya
7. Az állatok, főként természetes életkörülményeik közt szellemesek és mindenfélét tudnak. Azzal, hogy megszeliditjük őket, megalázzuk, megrontjuk a szivüket és az eszüket. Mi lenne az ember eszéből, ha olyan életre volna kárhoztatva, amilyenre mi a kutyákat, lovakat kényszeritjük, nem is szólva a baromfiudvar állatairól. Anatole France
8. Kételkedés nélküli gondolkodás el sem képzelhető. Hiszen már azok is kétkedni kényszerülnek, akik a legminimálisabb mértékben gondolkodnak. Csak olyan szerencsétlenek kételymentesek, akik az állati bárgyúság áldozatai és mondhatni, csöppet sem gondolkodnak még.
9. Úgy mondják, hogy az állatok ösztönösen tudják a hazautat, talán érzékelik a szagot, a helyet. Vagy emlékeznek. Mi gyengébbek vagyunk. Az emlékeink pillanatok alatt köddé válhatnak. A távolság köztünk és a szeretett lény között áthidalhatatlannak tûnhet. Mindössze annyit tehetünk, hogy otthon maradunk, és reménykedünk, hogy nem felednek el minket. De végső soron, hogy úgy lesz-e, az nem rajtunk múlik. És a hazatérés sem.
10. Gyakran gondolok arra (...), hogy nincs szomorúbb dolog a világon, mint ha el kell válnunk szeretteinktől. Az ember olyan elveszettnek érzi magát. Jane Austen