Oldódó képed kicsordul szememből és arcomra szárad.

Kapcsolódó idézetek

1. Valahol elhagytad az arcomat, s most én se tudom, milyen vagyok. Nagy István Attila
2. Az emlékeim sorra hagynak el, (...) elszivárognak, akár a víz, ami kifolyik az ujjaim között. Fredrik Backman
3. Ragyog a nap a szemeidben, beragyogja a napomat, engemet is beragyog. Zágorec-Csuka Judit
4. Ha látnád, milyen elárvult vagyok. Egy könny tûnődik bennem hajnal óta.
5. S eszembe jutsz: könny csordul arcomon és megállok: céljaim fele voltál és fele szabad tetteimnek. Szabó Lőrinc
6. Mostanában néha úgy érzem, mintha a szemem láttára tûnnél el. Sally Rooney
7. Átnézel rajtam, mint az üvegen, Átnézek rajtad - s vérzik a szemem. Galgóczi Erzsébet
8. Némelyik álarc már úgy megkopott, hogy mögüle kilátszik az arc is.
9. Tükörben nézem reggelente, hogyan csúszik egyre lejjebb arcomról az ifjúság fuldokolok emlékeimben, mint a színültig telt pohár. Hodász András
10. Testének melege felolvasztja a belülről támasztó jégcsapokat, és olvadok, olvadok, olvadok, szempillám hevesen csapkod, míg egyszer csak elnehezül, és a szemem becsukódik, és hangtalan könnyek csorognak le az arcomon, és úgy döntök, hogy az egyetlen dolog, amibe bele akarok fagyni, az ölelő teste.