Olyan életet élünk, amelyet nehéz élni. Cselekedeteinket nem mindig tudjuk a dolgokról támadt látomáshoz igazítani. (Azt hiszem, megpillantottam sorsom színét és máris szétfoszlik a tekintetem elől.) Fáradozunk és küzdünk, hogy visszanyerjük a magányunkat.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem igazságos az élet. Gyakran nagyon nehéz helyzetbe hoz minket, és egyedül kell megbirkóznunk olyan dolgokkal, amelyekkel nem kéne minket sújtania.
2. Nem tudunk élni? Valóban nem. Legfeljebb csak úgy, ha csaláshoz, a képmutatáshoz, a hazugsághoz folyamodunk. Tartósabb kapcsolatainkat ezeknek a rozsdája futja be. Kezdetben túl sok az illúziónk, túl nagy a bizalmunk, s mikor csontvázra vetkőzik előttünk a világ, elsápadunk, kapkodunk levegőért, kezünket szemünk elé kapjuk, védekezünk. Védekezünk, ahelyett hogy valamilyen módon az igazságot keresnénk. Csoóri Sándor
3. Mi magunk vagyunk a súly, amit a saját érdekünkben odébb kell tennünk - amennyiben úgy döntünk, hogy átrendezzük életünk színterét. A legtöbbször képtelenek vagyunk meghozni ezt a döntést. Miért? Miért olyan nehéz előrelendítenünk magunkat, még akkor is, ha valami jobb felé tartunk? Azért, mert bármilyen kevéssé kielégítő az, ahol vagyunk, kényelmes. Hajlandó küzdeni? Mert rögtön az elején megmondom, hogy eljutni onnan, ahol van, oda, ahová el akar jutni: harc. Önmagával kell megküzdenie.
4. Életünknek nagy része értelmetlen, önmagát megsemmisítő ingadozás és hiábavalóság; káosszal küszködünk kívül és belül; és mégis hisszük, hogy van bennünk valami életbevágóan fontos és jelentőségteljes, csak tudnunk kellene olvasni a tulajdon lelkünkben. Érteni akarunk, fel akarjuk fogni a múló dolgok értékét és perspektíváját, hogy így kiemelhessük a fejünket a napi körülmények örvényéből. Will Durant
5. Mindannyian a legjobbat akarjuk, mégis olyan életet élünk, amilyet mások elvárnak tőlünk. Megpróbáljuk megtalálni a saját utunkat, de visszariadunk a túl radikális lépésektől, félünk feladni a biztosat. Jannah Loontjens
6. Néha úgy tûnik, hogy álmaink darabokra hullanak kezünk között. Attól tartunk, talán hibáztunk. S mindaz, mit megpróbáltunk oly gyötrelmesen küzdve, mintha örökre kicsúszna kezünk közül.
7. A megkínzott szellem keresi a menekvés mechanizmusát, az érzékek eltompulnak az ismételt sokkok nyomán, és az ember úgy érzi, hogy a világot sok baj és szerencsétlenség árnyékolja be, hogy valamivel több vagy kevesebb nem is számít. Csupán egyvalamink marad, amit nem lehet tőlünk elvenni: hogy bátorsággal és méltósággal cselekszünk, és ragaszkodunk az eszményeinkhez, amelyek értelmet adnak az életnek. Dzsaváharlál Néhrú
8. Naponta millió példaadás válik le rólunk, akár fényesedünk, akár besározódunk. Szemek, kérdő szemek tükörtermében járva kép lesz, s vonz vagy taszít életünk fénye, árnya.
9. Néha olyan dolgok történnek velünk vagy körülöttünk, amelyek felett nincs hatalmunk. El kell dönteni, mi az, ami igazán fontos a számunkra, és mi az, ami nem. Az élet mindenképpen megy tovább. Nora Roberts
10. Sokszor kívánjuk, hogy bárcsak jönne varázsütésre egy megoldás, ami minden problémán átsegít. De néha épp ezek a gondok és a küzdelmeink kényszerítenek bennünket arra, hogy szembenézzünk önmagunkkal, időközben pedig jobban megismerjük magunkat, megerősödjünk, és meglássuk az életben az igazán értékes dolgokat. Így pedig új szemmel tekinthetünk a világra. James Norbury