Ugrás a tartalomra
Olyan könnyen képzeljük, hogy a másik ért minket! Sok értelmi fogyatékossággal élőnek van családja, munkája, jogosítványa. Társadalomban élnek, de a mindennapokban gyakran találkoznak számukra érthetetlen dolgokkal. Csak jól tudják ezt leplezni. Azt sugározzák kifelé, hogy minden oké. Nem lehet látni a páncéljuk alatti sebezhetőséget.
Kapcsolódó idézetek
-
Nagyon különbözőek vagyunk, és mindenki másképp viseli azt a zsákot, amit kap az élettől. Nem minden fogyatékosnak könnyû megbirkóznia a saját adottságaival, ahogy szemmel láthatóan ép embereknek sem könnyû megbirkózni a saját életükkel.
-
Repkednek a fogyatékos megbélyegzések a világban. Pedig, azt gondolom, hogy mindenki az... Valakin jobban látszik, más egy tökéletesnek tûnő álarc mögé rejti.
Hozleiter Fanny
-
Mindenkinek vannak lelki gondjai, csak van, aki jobban tudja leplezni őket. Egyesek nem akarnak beszélni a nehézségeikről. Mások úgy vélik, nekik nincsenek is ilyen problémáik, csak sodródnak előre az életben. De szerintem manapság, amikor ennyi minden történik körülöttünk, (...) nagyon nehéz szorongás nélkül egyáltalán átvészelni a mindennapokat.
Jacksepticeye
-
Tisztelem (...) bizonyos embereknek ezt a le nem bírható biztosságát, akik mintha sohasem engednének önérzetükből, és bár jól tudom, hogy ezt gyakran csakis lényük korlátoltságának és minden akadállyal szemben való szerencsés vakságuknak köszönhetik, a pillanatnyi hatás mégis megmarad. Az ilyen embereknek az a képtelensége, hogy magukban valami hibát gyaníthassanak, valamely gyakorlati kérdés szegényes korlátai közt gyakran bizalmat és erőt ad gyors elhatározásra, aminthogy a világ folyásában egyáltalán gyakran sokkal többet ér és többet nyom az ügyességgel összekötött fogyatékosság, mint az ügyetlenséggel párosuló kiválóság.
Waldemar Bonsels
-
Nem mintha a látó, többségi társadalom tolerálná a saját átlagos tagjait, ám a kisebbségtől, a fogyatékosoktól ezerszer többet vár el az elfogadáshoz, mint saját magától. A kivételessé válás pokoli útját viszont nem könnyíti meg számukra. Az átlagos képességûeknek meg azt üzeni, hogy itt vagyunk mi, látón, mozogva, hallva, beszélve és középszerûen, és nekünk sincs munkánk! Mit is akarnátok akkor ti, akik zûrösek vagytok, és eleve el kell tartanunk titeket. Csak utánunk!
Sándor Erzsi
-
Mindenki őrült, csak a legtöbb ember megpróbálja leplezni. Nagyon jól csinálják! Nem akarják, hogy őrültnek tartsák őket, ezért alkalmazkodnak, beleolvadnak a tömegbe, olyanok lesznek, amilyennek a társadalom megköveteli, elvárja.
Nikodém Vanda
-
Mindenkinek vannak nehézségei az életben, de vannak örömforrásai is, és néha nagy a kilengés a kettő között. Kevés az egyedi eset, sokkal szorosabb összeköttetésben állunk egymással, mint gondolnánk.
Takács Noémi
-
Ahol a szociopaták nehézséget látnak, ott a normális emberek érzelmi kötődést. Családot, barátokat, szeretteket, és a legtöbbünk ezeket nehezen adja fel. Õk határoznak meg minket, ők tesznek azzá, akik vagyunk. Néha a körülöttünk lévők kiegészítenek minket.
Dan Wells
-
Vajon tényleg megpróbáljuk megérteni a többi embert, vajon valóban mindent elkövetünk ezért? Nem pont az ellenkezőjéről van szó, arról, hogy örökké, egész életünkben azt szeretnénk, hogy mások is olyannak lássák a világot, mint amilyennek mi látjuk? (...) Próbáljuk-e, vagy egyáltalán eszünkbe jut-e megérteni azokat, akik annyira mások, hogy valamiért kirínak a többiek közül? Merthogy nyilvánvalóan sokkal könnyebb elítélni másokat, ahelyett hogy megpróbálnánk megérteni őket. Azzal könnyítjük az életünket, hogy kijelentjük: ez a viselkedés vagy ez a gondolkodás nem normális, elítélem! Mintha az ember élete könnyebbé válna attól, hogy elítélünk másokat - észrevetted? És ki ne akarna kényelmesebb életet? De mi az, hogy normális? Ki vindikálhatja magának a jogot, hogy eldöntse? Nem csupán erőszak rejlik ebben a szóban: normális? Nem lehet, hogy a normális csak egy biztonságos kalitka, ami szépen körülvesz bennünket, az életünket, és sosem szabadulhatunk ki belőle?
Jón Kalman Stefánsson
-
Az értelem hiánya akadályozza az élet kiteljesedését. Sok minden, talán minden elviselhető, ha értelme van.
Carl Gustav Jung