Ugrás a tartalomra
Öntudatlanul élsz, lefotózod, behabzsolod, és ha ránézel a másikra, eszedbe jut, hogy ki ez az ember itt velem szemben, már sok-sok éve, miért nem rúgom ki? Aztán azt mondod, ugyan minek rúgjam ki? A soron következő ugyanilyen lesz, ezért inkább ezzel maradok, mert ezt már ismerem. Ezzel elkezdődik az állandó megalkuvások sorozata. Csak azért, hogy ne kelljen fájdalmat éreznünk. Ha pedig mégis lesz következő, az azért lesz ugyanolyan, mert aki megszakít egy kapcsolatot úgy, hogy önmagán közben egy jottányit sem változtat, annak a kisugárzása is ugyanolyan marad, így a következő is csak ugyanolyan vámpír lesz, mint amilyen ő maga.
Kapcsolódó idézetek
-
Egy nap talán értelmet adsz egykori kínos harcainknak, a szemembe nézel és ott végre megpillantod önmagad. Mert egymásban maradtunk kiírhatatlanul, sorsfordítóan, visszafordíthatatlanul. Átírhatatlanul. Ameddig engem, addig önmagadat is megtagadod.
Lakatos Levente
-
Egyszer csak felbukkan valaki, és olyasmit mûvel veled, amit korábban már sokszor elszenvedtél. És bár nem érzel semmit az illető iránt, ugyanazt a reakciót indítja be benned, mint a régi élmények.
Oravecz Nóra
-
Ami elvénült, mindig teret enged az újnak,
Mert szakadatlanul így szülik egymást újra a dolgok,
S nem jut senki a poklok mélységes fenekére.
Kell az anyag, hogy mindíg új lépjen ki belőle,
Mely azután, ha leélte korát, szintén megy utánuk.
És így hullanak el sorjában, mint te kidőltél.
Igy jő egyik lényből folyton létre a másik,
Mert zálogként kaptuk az életet és nem örökre.
Titus Lucretius Carus
-
Az egymástól látszólag teljesen különböző, párhuzamos cselekménysorozatok oka mindenképpen bennem van. Az én emlékeimmel, problémáimmal függnek össze akkor is, ha szereplői idegenek nekem. A helyzetek is csak bizonyos hasonlóságokat mutatnak, de nem azonosak saját múltbeli átéléseimmel vagy jövőbe vetülő, szorongásos képzeteimmel.
Szepes Mária
-
Az az illúzió, hogy az embernek szabad akarata van, annyira belénk rögződött, hogy én is hajlandó vagyok elfogadni. Úgy viselkedem, mintha szabad, önálló lény volnék. De egy-egy cselekedetem után tisztán áll előttem: a világegyetem minden ereje és hatalma az örökkévalóság kezdete óta azért mûködik, hogy én ezt a cselekedetet véghezvigyem; és nekem egyáltalán nem áll módomban megakadályozni. Elkerülhetetlen volt. Ha jó a cselekedet, nem követelhetek elismerést, ha pedig rossz, vissza kell utasítanom a megrovást.
William Somerset Maugham
-
Megváltozunk. Erősek leszünk és elbúcsúzunk. Legyőzzük a bosszúvágyunkat, mert már nem csak rólunk van szó. Lemondunk az igaziért folytatott harcról és elfogadjuk a rossz választást. Elhatározzuk, hogy mostantól erősek leszünk, de nem minden hibánkat lehet csak úgy elfelejtenünk. Sejtjük, hogy valakinek fájdalmat okoztunk, pedig az csak jót akart nekünk. Mások viszont egyáltalán nem változnak, mindig mások maradnak, mint amilyennek gondoltuk őket.
-
Csak akkor tudsz belekezdeni az újba, ha megválsz a régitől. Amíg magunkban hordozzuk a régi kapcsolatunkat, addig egyfolytában viszonyítunk.
Pierre Franckh
-
Most rólad van szó! Csakis rólad, akiben az "én vagyok" élmény él. Az emberek jönnek-mennek, de te maradsz. Önmagad állandó társa vagy. Álmodban is kísér. Ott is énként bolyongsz, s rájössz majd, hogy a halálod után is megmarad. És most jön a lényeg. Ha ez így van, lehetetlen, hogy önmagaddal ne légy jóban!
Müller Péter
-
Az univerzum tágul, aztán visszazuhan önmagába, aztán megint tágulni kezd, és ez a folyamat örökké tart. (...) Amikor ismét tágulni fog, minden olyan lesz, mint most. Bármilyen hibát követ el a jelenben, soha nem szabadulhat meg tőle. Minden egyes tévedését újra meg újra át fogja élni, örökké. Szóval azt tanácsolnám, hogy próbálja meg most jól csinálni, mert nem lesz több alkalma.
-
Ahogy telnek évek, az embert millió élmény éri, és azt veszi észre, hogy mondanivalója van. Azt pedig ki kell írnod magadból, mert ha benned marad, akkor folyamatosan mérgez.
Szélesi Sándor