Ordítanék utánad, de hiába: oly néma vagyok, béna, mint az állat, és mint a kő, mely megütött, s utána ha belerúgsz, még felvérzi a lábad.

Kapcsolódó idézetek

1. Olyan vagy, mint a homok. Próbálok beléd kapaszkodni, de kifolysz a kezeim közül.
2. Vigyázz rám, mert ha nem vagy, nem látok, és minden irtó messzire kerül tőlem, éhen s szomjan, kopogó ajakkal tétovázom, pont, ahogyan voltam előtted. Sohonyai Attila
3. Csak tûrj, mint a bárány, Míg megállhatsz kurta lábod szárán. Arany János
4. Sírok - és szavaim halottan hullanak lábaimhoz. Sírok - és a szomszéd fa se hallja meg könnyeimet. Szabó Lőrinc
5. Csak állok itt az átkozott esőben, és hallgatom a szívem halk szavát: bár túl sokat nem lehet várni tőlem, de lehetnék a kutyád legalább. Hallgrímur Helgason
6. Mind hiába, mind hiába! Csak egy néma jelt sem adtál; Az én szivem oly meleg volt, 'S te oly hidegen maradtál.
7. Elég soká voltam kutya, Kit verni, rúgni lehetett, Eztán ember leszek, Mert ember ám a szolga is! Petőfi Sándor
8. Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz, maradék szemérmem némasága ez, úgyse hallanád meg, hangot ha adok, sûrü panaszommal jobb, ha hallgatok. Pilinszky János
9. Ordítok, mint a vad mindenki elhalad, nem veszik észre. Dsida Jenő
10. A test gyáva, meglapul, mint a lázadó fenevad, ha korbácsot mutatnak neki. A lélek minden. Márai Sándor