Örömmel s fájdalommal Számot vetett örökre, S ezentul ugy jár a világba`, mint Testetlen árnyék, mint lélektelen test.

Kapcsolódó idézetek

1. Meghalni fájdalmas dolog, s kétszer fájdalmas meghalni győzelem és dicsőség nélkül s eltemettetvén idegen országban, válni ekképp a halál örökös számûzötteivé. Szemere Bertalan
2. Eltüntél, el s ah örökre tüntél! Gyönyörrel telt kora szép éltemnek. Hányszor édes örömöket szültél Szent lángokra felhevült keblemnek. Dukai Takách Judit
3. Valami baj volt a világgal, az élettel. Valami sötét, félelmes árnyék feküdt rá mindenre, mint valami eloszlani nem akaró köd. És egyre sûrûbb lett. Margaret Mitchell
4. Búcsú és köszönés ez az élet, Szüntelen utazik csak a lélek. Testet talál, majd levedli porladt bőrét, mint százegy halál szór szét. Oláh Ibolya
5. Mint egy kerék, ami forog, szinte soha meg nem áll, így az ember tipeg-topog, örök útvesztőben jár. Mint a mámor, ami kerget, ami ûz és visszatart, mint az óra, mit percek szédült karneválja hajt. Látod, mindig egymást váltva jön az árnyék meg a fény, míg a világ körbe-körbe forog fáradt tengelyén, vihar tépte szárnyakon, mint egy régi szélmalom. Michel Legrand
6. A világ kiteljesedik előtte. Képtelen szavakba foglalni azt, ami eléje tárul. Úgy érzi, mintha egy hatalmas boldogsághullám kimosná a testéből és a lelkéből az évek során felhalmozódott hordalékot, a bánatszemetet, a fájdalmakat, a félelmet és a kínt; úgy érzi, hogy az örökkévalóság többé nem ígéret, hanem tény; felfogja, hogy mit kell még tennie, amíg ezt az életet éli, és mi lesz a feladata az ezután következő világokon – mert lesznek, vannak ilyen világok, hiszen a halállal semminek sem szakad vége. Dean Ray Koontz
7. Hiába virrad és hiába őszül, Örök a csömör itt s a vágy, Örök az utált s kívánt szerelem.
8. Mint az éjhez a setétség, Temetőhöz sírhalom, Úgy hozzánőtt szívemhez a Szomorúság, fájdalom!... Szép Ernő
9. Mintha álmot élt volna át, de olyan álmot, mely elenyészik ugyan, de természetfölötti gyönyörûség érzését hagyja maga után a lélekben, hogy aztán egész további életében azt kergesse az ember. Honoré de Balzac
10. Hideg szívvel, közönnyel nézek mindent, Ami még nemrég lelkemig hatott; Mi lett belőlem? Emberek közt járó, El nem siratott, bús élő halott. Ady Endre