Ott táncolunk egymagunkban szomorú színpadunk közepén, lakható, vagy kevésbé lakható díszleteink között. Tényleg, megkérdezted már magadtól, hogy mennyire lakhatók a díszleteid?

Kapcsolódó idézetek

1. Színházat játszunk kifelé, tesszük, mintha szívesen látnánk magunk körül az embereket, és közben magunkat, saját magunkat is alig bírjuk elviselni. Szilvási Lajos
2. A színpadon csak néhány kék lámpa ég, De emlékszem rá mindig, ahogy a terembe lép, Igazi gyémánt ragyog rajta, kevés a karc, Elvakít a pillanat, s a szívembe mar hamar, Nézek rád, itt persze többen vannak így, Ahol te táncolsz, másnak ott ássák a sírt... Kowalsky meg a Vega
3. Az életben is eléggé megdöbbentő a hirtelen átmenet a dús lakomaasztaltól a halálos ágyhoz, a gyászfátyoltól az ünnepi köntöshöz - csakhogy ezekben az esetekben mi magunk is szereplők vagyunk, nem pedig tétlen szemlélők: és itt van a nagy különbség. A színészek a színpad festett világában nem veszik észre azokat a vad átalakulásokat, hirtelen szenvedély- és indulatkitöréseket, melyeket azok, akik csak nézik a darabot, felháborítónak és képtelennek találnak. A hirtelen jelenetváltozásokat, a tér- és időbeli gyors átalakulásokat az irodalom gyakorlata már régen elfogadta, sőt sokan a nagy írói mûvészet jelének tartják. Ezek a kritikusok annál jobbnak tartják az írót, minél nagyobb dilemmában hagyja magára a hőseit minden fejezet végén. Charles Dickens
4. Minden házasság tánchoz hasonló; időnként bonyolult, máskor csodás, ám az idő túlnyomó részében igencsak eseménytelen. (...) Viszont lesznek idők, amikor üvegszilánkon táncoltok majd. Fájni fog. Két lehetőséged van: vagy elmenekülsz ez elől a fájdalom elől, vagy szorosan összekapaszkodtok, és együtt táncoltok át a következő biztos helyre.
5. Hol vagy? Ó, nem tudom! Mi rejt? Magasság? Mélység? Van-e ég? A tarka földi színpadon túl elindulok mégis Feléd. Keszei István
6. Nem tudtam kimutatni neked az érzéseimet úgy, ahogyan szerettem volna. Melletted valamiért esetlen leszek (...). Egy táncosnak nehéz beismernie az ilyesmit, és mégis így van. Ha nem lennék esetlen, akkor el tudnám mondani neked, hogy az életem nem élet nélküled. El tudnám mondani, hogy te vagy a szíve, az izma, a csontja. Hogy nélküled csak üresség van, és sóvárgás. Hogy nagyobb szükségem van arra, hogy a partnered, a férjed és a szeretőd lehessek, mint a levegőre. A baj csak az (...), hogy melletted esetlen leszek, és csak annyit tudok mondani, hogy szeretlek, remélve, hogy ennyi elég. Nora Roberts
7. Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik, Világtalan angyalaink játszogatnak itt, Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima. És a dráma mindig mindig csak tragédia. József Attila
8. Talán meglepő, úgy érzem, közöttünk van egy halovány rokonság. Ön az egyik igen drága ital a bárszekrényben vagy az asztalon. A vendégek, a háziak szórakoztatását szolgálja. Akár én. Én vagyok az egyik vendég az ágyban, az egyik partner a hajnali teniszpartinál, az esti táncnál. Díszkíséret. Magam is dekoráció. Fontos, sokrétû föladattal szereplője ennek a torz komédiának. Fejes Endre
9. Kitáncolhatsz merészen az élet színpadára, és élhetsz kedved szerint, vagy megülhetsz a fal mentén, megbújva a félelem és kishitûség árnyékában. Oprah Winfrey
10. A tánc arról szól, hogy kivel fogsz táncolni. Ki fog felkérni? Ki fog igent mondani? Kinek leszel kénytelen igent mondani? A tánc szörnyû, mert egyszerre áll hatalmában boldoggá és rettentően boldogtalanná tenni az embert. Karen Joy Fowler