Papok vagyunk, bábák, terapeuták, orvosok, beavatási rítusok sámánjai, fóliacsíkokba, törülközőkbe, leplekbe tekerjük a nőket, lemossuk róluk a régi életet, és útnak indítjuk őket az új felé. Rajtunk áll vagy bukik a nagy fordulópontok sikere. A legjobb persze az, hogy a nők készek megadni bármilyen árat a jó frizuráért, ha rákapnak az ízére.

Kapcsolódó idézetek

1. Fontos lenne (...), hogy a nők sokkal több tiszteletet, megbecsülést kapjanak, az élet bármely területén tevékenykednek. Ha anyák, azért, mert a jövőnket nevelik, ha véletlenül üzletasszonyok, politikusok, orvosok lennének, akkor meg azért. Õk is a jövőnkön dolgoznak. Valamennyien! Koncz Zsuzsa
2. Menjünk ki az utcára és nézzük meg, hányan vállalják bátran természet adta önmagukat. Bizony nagyon kevesen. Ezért olyan jó üzlet a szépségipar: a kozmetikumok, arcfestékek, hajfestékek, fogyasztószerek és egyebek piaca. Ezekkel a segédeszközökkel akarjuk elhitetni magunkkal és másokkal, hogy a lelkünkkel minden rendben - köszönjük - mi nagyon boldogok vagyunk. Nem öregszünk, nem ráncosodunk, nem vagyunk sápadtak az aggodalomtól, nem karikás a szemünk a kialvatlanságtól, és nincs is tele a hócipőnk az egész világgal.
3. A papok nem olyanok, mint az ötvenes éveik elején járó elvált nők, akikre legyintgetünk, hogy leadhatnának pár kilót. Az embernek úgy kell tennie, mintha valamennyire tisztelné, sőt, talán ki is járna nekik némi tisztelet. Mert végül is mi van, ha nekik van igazuk? Richard Osman
4. Szemünkben megnézik maguk, megnézik futtában a nők; alkalmi tükreik vagyunk, fényünkön átrebbennek ők. Garai Gábor
5. Nekünk, férfiaknak kellene egy tolmács, aki lefordítja számunkra, mi jár a nők lelkében. Müller Péter
6. Megjátsszuk a bátrat, az őszintét, a kitartót, és megjátsszuk az okosat, sőt a gazdagot is. Megjátsszuk a Férfit, a Nőt, a hûséges Hitvest, az odaadó Szeretőt, a gondos Családfőt, és a szerető Családanyát. Eljátsszuk a jónak hitt szerepet. Kijátsszuk a világot kedvünk szerint. Mert hiszünk a hivatalos ideáloknak, a ránk kényszerített elvárásoknak, és elhisszük, hogy rosszak vagyunk. Inkább hazudunk tökéletest, minthogy szembe merjünk nézni hibáinkkal és vállaljuk önmagunk. Félünk az elutasítástól, félünk a kudarctól, félünk önmagunktól, gyávák vagyunk. Ezért inkább eljátsszuk azt a szerepet, amiről úgy gondoljuk, a környezetünk elvárja tőlünk, belebújunk sikerjelmezekbe, amihez automatikusan jár a tisztelet-szeretet-csodálat mindentől megvédő sikerpáncélja is. Aztán csodálkozunk, ha kiborulunk, állandóan feszültek és idegesek vagyunk, szorongunk és félünk, inni kezdünk vagy gyógyszereket szedünk (...), vagy nem tudunk gyereket szülni. Marhára nem érezzük jól magunk a saját bőrünkben. És jöhet a reiki, a Titok, az agyhullámok, a savtalanítás vagy a legújabb lélekguru, pedig csak le kellene ülnünk egy fotelba és elgondolkozni.
7. Egy nő ad a külsejére, mert tudja, hogy az igazi arca nem az ápolatlan hajnali képe, hanem amikor kihozza belőle a legtöbbet. Amikor kifesti magát, kezd hasonlítani arra a "lepkére", aki benne él. (Nagy kultúrák szakrális szertartásaihoz a férfiak is kifestették magukat, hogy lássák az istenek: ilyenkor többek, mint akik. Van egy ünnepi ruhánk és egy ünnepi lelkünk is.) Így vagyunk, nemcsak magunkkal, de másokkal is. Müller Péter
8. A papság, kezdve a sámánokkal, varázslókkal, arra használja fel a hívek hiszékenységét, hogy gazdasági és egyben politikai tőkét kovácsoljon magának belőle!
9. Kedves sorstársaim, kedves Nők! Merjünk szépek lenni, hiszen ennek sokszor csak mi magunk vagyunk az akadálya és hitetlenségünk önmagunkban.
10. Mi van a nőkkel? Lekoptatnak, férjhez mennek, és hirtelen mind sokkal szebb lesz.