Pitiáner, szétrothadt, tartás nélküli kor ez, amelyben buzgón hirdetjük a szeretet, a kultúra felsőbbrendûségét, de amelynek a hátterében már végképp semmilyen tartalom nem áll.

Kapcsolódó idézetek

1. Kultúránk túl nagy feneket kerít a látszatnak, a kornak és a rangnak. A szeretet az, ami fontos. Helen Fielding
2. Olyan korban élünk, amikor az érzelmek és a megérzések fontosabbak az igazságnál, a tudomány eredményeire pedig fittyet hánynak. James Lovelock
3. Manapság, a világválság előrehaladott stádiumában nincsenek már semmiféle eszményeink. A tartás, bátorság, hûség, őszinteség, becsületesség, az igazsághoz való feltétlen ragaszkodás, az önfeláldozás - és ugyanakkor a nőkkel szembeni végtelen tisztelet, az a mély szeretet, mely nem csupán a kívánatos fenekének, de a lényének is szól, ma már kihalt fogalmak. Mindezt csak hazudni tudjuk. Nemcsak másoknak, önmagunknak is. Elavult szavak lettek. Lementünk békába. Müller Péter
4. Ez a kor mintha már csak élni akarna, szerep és küldetés nélkül. Én azt hiszem, így nem lehet élni. Márai Sándor
5. Olyan korban élünk, mikor a mûvészetet az önéletrajzírás egy formájának tekintik. Elvesztettük a szépség iránt való elvont érzékünket. Oscar Wilde
6. Háromnegyed évszázadnyi erőszakos demagógiának, katasztrofális kudarcot vallott társadalmi és gazdasági kísérleteknek elégnek kellett volna lenniük ahhoz, hogy elvegye az emberek kedvét a világmegváltó fantáziálástól és tudományosnak álcázott bugyutaságoktól. Nem léteznek felsőbbrendû emberek, a történelemnek nincsen szerkezete, sem iránya, csak mi vagyunk itt, emberek, sokan közülünk elég hitványak is, akik rettenetes dolgokra képesek, ha elhiszik, hogy megéri, mert a végén minden jobb lesz.
7. Olyan világot élünk, ahol a hasznos emberek egyszerûen kimentek a divatból. Fredrik Backman
8. Nem siratom az elveszett édent. A gyerekek felnőnek, a kapcsolatok felbomlanak. A szeretetnek vége, ugyanúgy a gyöngédségnek, barátságnak és összetartozásnak is. Nincs ebben semmi rendkívüli. Ez a dolgok rendje. Ingmar Bergman
9. Nincs hatalmunk egymás élete felett (...). Nem tudjuk megmenteni a másikat. Jelentéktelenek vagyunk. Mindaz, amit adhatunk egymásnak, pusztán némi jóhiszemûség. Egy kis bizalom. Semmi több. Üresek vagyunk. Kovács Krisztián
10. Az idővel dacoló, mindentől elvonatkoztatott, megcsontosodott hûség agyrém, elvakultság, az élet túllép rajta, mert hiszen az élet csupa váratlanság, bizonytalanság, a dolgok szeszélyes összjátéka, mely óhatatlanul megváltoztatja örök érvényûnek hitt elveinket, értékeinket. Mohamed Mbougar Sarr