És sebeimet tapogattam, Fájtak, égtek förtelmesen, De mikor kaptam, hogyha kaptam? Hol jártam én, Hát éltem már én? Ki sírhat most tán énmiattam, Ki vagyok és merre megyek?

Kapcsolódó idézetek

1. Hogy hova jutok, még nem tudom. Talpra állok, majd elbukom, De mégis újra kezdem. Miért volna másé, Ki általad lettem. Anti Fitness Club
2. És fáj, nagyon fáj, hogy egykor mi történt, hogy elvesztettél s elvesztettelek. Csak magamat tudtam méltónak hozzád és hozzám méltónak csak tégedet. Ha lelkünk vissza sohse forrni tört szét, mondd, mért őrizzük frissnek sebét? Ami akkor, rég történt, tévedés volt, ami azóta, kín és büszkeség. Szabó Lőrinc
3. Sírok között bolyongva, megcsap Az elmúlás lehellete, Úgy érezem: én se vagyok több, Mint a fa hulló levele! Ha testileg megszûntem élni, Idők vihara elsodor, Anyagom, e csipetnyi por, Benne lehet a falevélben, Nem sejtve: éltem vagy nem éltem. Dura Máté
4. Vagyok-e még és voltam-e vajon, S nem csak a magam álma-é, hogy voltam, S nem itt viaszlik-e önágyamon A halott, kinek fölibe hajoltam, Én vagyok-e, ki ballag utamon S nem porlok-e rég valamerre, holtan, Pályám - én vagyok-é, aki futom? Nem tudom - ha megöltök, se tudom. Ignotus
5. Vesszen, akárhogy kéne, maradjon utált sebem és szenvedésem, legyen másé, bármily gyönyörû, büszke leszek rá, hogy kibírtam: ha megvénül, se tudja meg, hogy valamikor érte sírtam. Szabó Lőrinc
6. Nagyon régen minden olyan könnyen ment, Éreztem, merre volt a fenn és lenn, Sokszor volt már, hogy eltévedtem, elbuktam, De túléltem, nem adtam könnyen el magam, Nyertem már háborút, csatát, folytattam úgy is, hogy ha fájt.
7. Kétségek közt, még bírom, még fáj, Csak tudjam meg végre, Ha nem kellek már. Edda
8. Ezek fájnak. Ezek enyémek, szépek. Ez voltam én. Valaki, aki készül, Valaki, aki árván erre tévedt S akinek útja végtelenbe mélyül... Juhász Gyula
9. Ha tehetném, az égbe kiáltanék fel, Hadd vigye el a hangom messze a szél! Én látom, de mégsem érem fel ésszel, Csak hamis démonokat kergetnék! Ez ma még fáj, a pokol vár, De holnap nevetve mondok imát! Hogy ez az én sorsom, mert nekem ez jár. Majka
10. Szavam zenét kívánt, s nem lett, csak dadogás: de hősi lesz és nagyszerû, ha majd folytatja más; s bár buktatók közt botladoztam és útvesztőkben tévelyegtem: utam hiába mégse volt, ha más majd célhoz ér helyettem. Tehetetlenül éltem, meddőn, lázongva és mogorván. Füstölve égtem el. Helyettem is légy fényes tûz majd korod ormán. Rónay György