Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző Fénnyel jársz egyedûl.

Vörösmarty Mihály
👶 Kereszteltek 👫 Testvér
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Szertemállott árnyak rég az éjben, s benned is hunyóban már a tûz. Soknak ültél, tudom, az ölében, ahogy most az én ölemben ülsz. Szergej Alekszandrovics Jeszenyin
  2. Hol vagytok ősi hír, magyar dicsőség? Magas világtok hova bujdosott? Egünkről olyan rég letûnt, s azóta Sötétben élünk, mint elátkozott.
  3. Mi, akik itt vagyunk, és hiányolunk téged, igen, mi, akik még itt tengődünk, a földi élet homályos derengésében, könyörgünk, hogy ne kelljen túl sokat bûnhődnöd a tettedért; nagy fájdalmakban volt részed, sötét árnyakban. Bízunk az örök kegyelemben. Jón Kalman Stefánsson
  4. Te győzz le engem, éjszaka! Sötéten úszó és laza hullámaidba lépek. Tünődve benned görgetik fakó szivüknek terheit a hallgatag szegények. Pilinszky János
  5. Ott ültünk némán, édes félhomályban, Te elmerengve s égő vágyban én. Álmod hová szállt s kié volt a vágyam, Titok maradt az, szívünk rejtekén. Ady Endre
  6. Egyedül vagy, érteni szeretnéd, Keresed magad, de nem találod rég. Árnyékban ülsz, hatalmas falak alatt, Döntsd le a falat, döntsd le a falat, A versből mindig szeretet fakad. Bonanza Banzai
  7. Az árnyak titkosan közelgnek, Kétsége megnő a szívemnek, Mint a homály, miként az éjjel, Te ûzd fényeddel szanaszéjjel! Juhász Gyula
  8. A sötétség nagylelkû. Türelmes. Mindig győz. Mindig győz, mert mindenütt jelen van. Ott van a fában, ami a kandallódban ég, és a tûz fölé akasztott üstben; ott rejtőzik a széked alatt és az asztal alatt és a lepedő alatt az ágyadon. Sétái bár fényes nappal, a sötétség árnyékaként követ téged, talpadhoz tapadva... s a legragyogóbb fény veti a legsötétebb árnyékot.
  9. De komor tél volt tőled távol élnem, ki a futó év boldogsága vagy! Hogy dideregtem, nappal is sötétben, a vén December tar ege alatt! William Shakespeare
  10. Fáradt gályák éjnek tengerén, de a célunk már más. Arra mész te s erre én! Kicsit összesodort az ár, de a sors az elválaszt már. Mondd, miért sápadt így el bennünk a fény? Michael Kunze
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat