Ugrás a tartalomra
Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző
Fénnyel jársz egyedûl.
Kapcsolódó idézetek
-
Szertemállott árnyak rég az éjben,
s benned is hunyóban már a tûz.
Soknak ültél, tudom, az ölében,
ahogy most az én ölemben ülsz.
Szergej Alekszandrovics Jeszenyin
-
Hol vagytok ősi hír, magyar dicsőség?
Magas világtok hova bujdosott?
Egünkről olyan rég letûnt, s azóta
Sötétben élünk, mint elátkozott.
-
Mi, akik itt vagyunk, és hiányolunk téged, igen, mi, akik még itt tengődünk, a földi élet homályos derengésében, könyörgünk, hogy ne kelljen túl sokat bûnhődnöd a tettedért; nagy fájdalmakban volt részed, sötét árnyakban. Bízunk az örök kegyelemben.
Jón Kalman Stefánsson
-
Te győzz le engem, éjszaka!
Sötéten úszó és laza
hullámaidba lépek.
Tünődve benned görgetik
fakó szivüknek terheit
a hallgatag szegények.
Pilinszky János
-
Ott ültünk némán, édes félhomályban,
Te elmerengve s égő vágyban én.
Álmod hová szállt s kié volt a vágyam,
Titok maradt az, szívünk rejtekén.
Ady Endre
-
Egyedül vagy, érteni szeretnéd,
Keresed magad, de nem találod rég.
Árnyékban ülsz, hatalmas falak alatt,
Döntsd le a falat, döntsd le a falat,
A versből mindig szeretet fakad.
Bonanza Banzai
-
Az árnyak titkosan közelgnek,
Kétsége megnő a szívemnek,
Mint a homály, miként az éjjel,
Te ûzd fényeddel szanaszéjjel!
Juhász Gyula
-
A sötétség nagylelkû. Türelmes. Mindig győz. Mindig győz, mert mindenütt jelen van. Ott van a fában, ami a kandallódban ég, és a tûz fölé akasztott üstben; ott rejtőzik a széked alatt és az asztal alatt és a lepedő alatt az ágyadon. Sétái bár fényes nappal, a sötétség árnyékaként követ téged, talpadhoz tapadva... s a legragyogóbb fény veti a legsötétebb árnyékot.
-
De komor tél volt tőled távol élnem,
ki a futó év boldogsága vagy!
Hogy dideregtem, nappal is sötétben,
a vén December tar ege alatt!
William Shakespeare
-
Fáradt gályák éjnek tengerén,
de a célunk már más. Arra mész te s erre én!
Kicsit összesodort az ár, de a sors az elválaszt már.
Mondd, miért sápadt így el bennünk a fény?
Michael Kunze