Régi fészkén két kis galamb, el-elvagyunk, giling-galang, turbékolva-tollászkodva, szürke szárnyon nincs már pompa.

Kapcsolódó idézetek

1. Magányra gyûlnek a szürke galambfelhők szétmorzsolódom.
2. Nem visznek többé gőgös, büszke szárnyak. Csöndes kis út Porában lábam földi súlya lép, S megcsókolom öreg, kolduskezét Az elmúlásnak.
3. A mesék szép lassan elfogynak már, S a sárgult lapok mind kihullnak sorra. Nézd, a rajzolt ember a földre leszáll, Nem is gondol a távolra! De a csillagképeket Akkor ki érinti meg? Nézd, aki lent van, lassan már Csak a morzsákért tipeg, Ó, már a galambok se repülnek. Mi van, már a galambok se repülnek? (...) Hát hogy repülnék én, kinek szárnyai soha-soha nem nőttek? Zorán
4. A galambok egymás között épp annyit civakodnak, mint a sólymok. Delia Owens
5. Ne mondj galambodnak Engem, madaradnak! Egy galambfi s madár Hamar más ágra száll.
6. Sajnos öregszem, galambocskám, egyre jobban kopaszodok, pedig mennyire szerettem fésülködni! Fehér Béla
7. Vannak madarak, amelyek nem bírják a kalickát. Túl ékes a tolluk. És amikor elrepülnek, örülsz, hisz tudod, hogy bûn volt bezárni őket. Mégis minden szürke és üres, ami marad utánuk. Egyszóval, hiányzik a barátom.
8. Alávaló féreg az ember. Mihail Solohov
9. A lélek vagy a test minden szenvedésében, lelki sötétségben és elhagyatottságban hallgatni fogok, akár egy galamb, panasz nélkül.
10. Ellobbant tûznek hideg az üszke. Victor Hugo