Magányra gyûlnek a szürke galambfelhők szétmorzsolódom.

Kapcsolódó idézetek

1. Magányt lélegzek, magányt öltök magamra, magányt ürítek. Paulo Coelho
2. Régi fészkén két kis galamb, el-elvagyunk, giling-galang, turbékolva-tollászkodva, szürke szárnyon nincs már pompa.
3. A galaxisok egyre távolodnak egymástól. Akárcsak a népek itt a földön.
4. Szomorkodnak felhőim a sötétben, elfelejtik, hogy a napfényt maguk rejtették el. Rabindranath Tagore
5. A felhőtlenség peremén viharfelhők várakoznak. Hartay Csaba
6. A szomorúság tovaszáll az idő szárnyain. Jean de La Fontaine
7. Lelkem csendjében összetört ábrándok cserepén csikorogva jár a magány. Pethes Mária
8. A mesék szép lassan elfogynak már, S a sárgult lapok mind kihullnak sorra. Nézd, a rajzolt ember a földre leszáll, Nem is gondol a távolra! De a csillagképeket Akkor ki érinti meg? Nézd, aki lent van, lassan már Csak a morzsákért tipeg, Ó, már a galambok se repülnek. Mi van, már a galambok se repülnek? (...) Hát hogy repülnék én, kinek szárnyai soha-soha nem nőttek? Zorán
9. Ellobbant tûznek hideg az üszke. Victor Hugo
10. Királyok is felmorzsolódtak, egyedül. Passuth László