Remeg a lelkem, mint a virágos fa, Ha szélzilálta kelyhe szétpereg; Ha szerteszállong színevesztett szirma S nászkoszorúját elhullatja lassan, - Nem volt jogom, hogy az én félhalk, tiszta, Szép, szivárványos hangulataimba A te lelked is bele csalogassam...

Kapcsolódó idézetek

1. Most mint elkapott levél, Kit süvöltve hord a szél, Nyugtalan vagyok magamban, Örömemben, bánatomban, S lelkem vágy szárnyára kél. Vörösmarty Mihály
2. Meghajtom gőgös, vad fejem, Ziháló mellemen kezem. A térdem roskad, mint betegnek, S könnyeim lassan megerednek... A semmi súlyos érzete Sziklaként rám ólomkodik, A lélek veszte, végzete, Hogy vétkezik, hogy elbukik. P. Jánossy Béla
3. Ha merengek a hold bágyadt fényén És a szívem gyönyörtől remeg... Vágyó lelkem hozzád repül vissza S boldogságát veled osztja meg!
4. Ha valami felrobban, nem lehet szép. És a lelkem felrobbant, szétszakadt... bárhogy is írom, a lényeg, hogy meghalt. Csitáry-Hock Tamás
5. Ritmusod, bár messziről is, érzem, S a gondolat míg messze száll veled, A ritmus bennem versvirággá serken, Hogy megtalálja tiszta lelkedet. Wass Albert
6. Lelkünk, mint halott lepke, oly törékeny, mint hárfahúr, a szélben elszakad, elég hozzá egy rosszul értett szó is, elég egy félreértett mozdulat. Faludy György
7. Szép virágszál, mi bajod? Se színed, se illatod! Mi szél fújhatta le rólad? Minden tagod lankad, kókad. S még ki tudja, mi lehetne, ha nem jövök nagy sietve, hogy segítsek a bajon - előkapom locsolóm: olyan van a víziben, kivirulsz tőle íziben!
8. És boldogok a fellegek, Mily könnyû mind! Mind fenn lebeg! Milyen halványan lengenek! Álomraj és sóhajsereg, Ha emberszívből felremeg, Nem ily szelíd. A szív beteg. Tóth Árpád
9. Elszorul a szívem, A mikor azt látom, Hogy az, ki olyan volt, Mint egy tündérálom, Elfonnyad, megfakul Mint a letört rózsa, A szirmait elhullatja. Szerteszéjjel szórja! Ambrozovics Dezső
10. Lásd, kedvesem, még olyan fiatal vagy, most feslik lelked: gyönyörû virág. Te énmellettem nem érhetsz nyugalmat, hagyd magára a viharok fiát.