Rohanó emberek, rohanó élettel, semmit sem végiggondolva tengetik a napjaikat és mikor eljön a szeretet ünnepe, megállnak egy pillanatra, és mintha kitörne valami belső pánik. "Ahha, ez az, amikor szeretni kell a másikat, meg odafigyelni egymásra." Erősen hangozhat, de le merném fogadni, hogy sokakban, sőt inkább egyre többekben ott motoszkál ez a kellemetlen felismerő mondat, mert annyi halaszthatatlan dolgunk van egész évben, hogy ez egy percig sem jutott eszünkbe. Nem jutott eszünkbe szeretni, vagy odafigyelni, mert sok a dolgunk, legalábbis ezzel nyugtatjuk a kicsiny lelkünket, ami már annyira talán nem is lélek, inkább olyan, mint egy rendszer, amit frissítünk, amit átalakítunk úgy, ahogy nekünk jó. Ugyanígy vagyunk az ajándékok beszerzésével. Előtör a pánik, de több időt nem fordítunk arra, hogy jobban végiggondoljuk, hogy minek örülne a másik. Nem kell (...) nagy dologra gondolni, elég egy apróság, de abban ott legyen a szeretet, vagy a szerelem, vagy a jóság.