Ugrás a tartalomra
S ez a fő-kín a szívben:
sírni s nem tudni, mért.
Se hóhérom, se hívem,
Megszakad árva szívem.
Kapcsolódó idézetek
-
Nincs senkim, nincs semmim ezen a világon,
Nincs semmi oly nagy, mint az én árvaságom,
Szivem fel-feldobog, szeretni szeretne,
S olyan sincs, aki egy jó szót odavetne.
-
Fájó szívem súgja, búgja:
Engem senki sem lát -
El kell rejtsem újra meg újra
Szívem igaz szavát.
Leander Kills
-
Szíved? Óh! a szíved nem találom,
Ez az én bús, szomorú halálom.
Széttörnélek! - de kezemen bilincs:
Meghalok érted, mert szíved az nincs.
József Attila
-
Szívemet kéne kitépnem, hogy mindezt ne érezzem,
Mert nincs hitem, nincs mire várnom,
Nincs helyem, érzem e tájon,
Nincs érzés, mi ennyire fájjon.
Miklós Tibor
-
Halott vagyok miattad, s mit se bánod;
látod, hogy sorvadok, s nem szánsz miatta;
a szerelem bensőmet fölkavarja,
s mind keményebbé válsz, gyötör hiányod.
-
Én szenvedek, s pedig miattad,
Miólta szívem elragadtad,
Édes kegyetlenem!
El-elhalok, mihelyt te jutsz eszembe.
S így kell talán e gyötrelembe
Örökre sínlenem.
Csokonai Vitéz Mihály
-
Kiáltani szeretném, s nem lehet,
még súgni se szabad a nevedet,
még gondolni se - jaj, elárulom,
pedig belül csak azt visszhangozom,
a hangos titkot, mely életemet
úgy édesíti, édes nevedet.
Szabó Lőrinc
-
Mit tegyek még, hogy kitaláld?
Itt van a vége, már ne tovább!
Hogyan mondjam el? Ez egy kín nekem.
A szíved végtelen sivatag.
Tőled a könnyem is elapad!
Jobb, ha elmegyek! Így most ég veled!
-
A gond a szívünk gyökerén tanyázik,
s ott titkos kínokat csirázik,
békétlen hánytorog, zavar nyugtot, gyönyört;
mindegyre új meg új álarcot ölt.
Johann Wolfgang von Goethe
-
Fáj a szívem, sír a szemem
Teéretted, drága kincsem.
Kő volna is, meghasadna;
Virág volna, elhervadna.