S tornyosan tornyosulnak Vétkeink vert felhői, Hangosan szitkozódnak Multunk leselkedői, Kik csak azt tudják, hogy hazudunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Elleneink kényszerítnek magunkra figyelni, s ezen uton ismerhetünk leginkább tévedéseinkre. Barátaink csak elaltatnak, csalfa önbizalomra szoktatnak, - a mi hiúságra s tudatlanságra viszen. Nicolas Malebranche
2. Tudatosul bennem, hogyan épülnek egymásra a hazugságok. Úgy fedik el az igazságot, mint a festékrétegek, egyik a másik után, míg már azt is elfelejtettük, milyen színnel kezdtünk. Jodi Lynn Picoult
3. Csak az ellenségek mondanak egymásnak igazat. A kötelesség hálójában vergődő barátok és szeretők hazudnak, mint a vízfolyás. Stephen King
4. Sok-sok ember, egykori szerelmek, barátok, ellenségek, vidám és keserû élmények emlékei, győzelmek, vereségek, szégyenek, diadalok, pénz és karrier... Húzzuk, vonszoljuk, újra meg újra belegabalyodunk; végigvonulnak bennünk egykor átélt érzelmek és indulatok, amelyeknek már a nyomuk is elmúlt az időben. Csak mi tartjuk életben, ébresztjük fel őket halálos mély álmukból. S ekkor megjelennek, mint a múlt árnyai. Kísértetek. Popper Péter
5. Mikor már telek hava halmozódik a szívben s az évekkel mindinkább magunkra hasonlítunk, csak felszínes pillantást vetünk arra a lényre, ki idegenül-bántón mered ránk a tükörből.
6. Elég egy felhő, amiről beszélünk, és máris tovaszállunk rajta más vidékekre, tájakra. És peregnek a percek, órák. Észrevétlenül. Mert beszélünk. Mert tudunk beszélni. Tudunk miről beszélni. És ez árulkodó. Mert ezt sem lehet bárkivel. Csak azzal, akivel hallgatni is tudsz. Csitáry-Hock Tamás
7. Valahol pásztortüzek gyúlnak, És a lángok az égbe nyúlnak, A feledés homálya lassan elmossa a múltat!
8. Amit ma mindenki igaznak szajkóz, vagy hallgatagon elfogad igaznak, arról holnap kitudódhat, hogy hamis, nem egyéb, mint csupán a közvélemény füstje, melyről valaki azt hitte, igazi felhő, melyből termékenyítő eső hullik majd földjeinkre. Henry David Thoreau
9. Márpedig bûn csak az, aminek híre kel. A botrány, asszonyom, csak az kiált az égre. S ki titkon vétkezik, annak már nincs is vétke. Moliére
10. Minálunk ballada terem a földön. Minálunk fájdalom terem a földön. Minálunk Égiek vezette csodák teremnek. Hogy végre lássunk. De mi kételkedünk. És nem bízunk. És vakon hisszük, megátalkodottan, hogy elkerülhetjük a büntetést. Schäffer Erzsébet