Mikor már telek hava halmozódik a szívben s az évekkel mindinkább magunkra hasonlítunk, csak felszínes pillantást vetünk arra a lényre, ki idegenül-bántón mered ránk a tükörből.

Kapcsolódó idézetek

1. Az idő elmossa lassacskán az emlékeket, és mi hajlamosak vagyunk arra, hogy szívünkben hamis vagy megszépített illúziókat hordozzunk. Berkesi András
2. Ha az ember elég sokáig bámulja a saját arcát, idegenné válik, mint a szavak, ha addig ismételgetjük őket, míg végül elveszítik jelentésüket. Valóban én látszom a tükörben? Így nézek ki?
3. Elkerülhetetlenül úgy tekintünk egymásra, mint saját meghasadásunk okának tükörképére. Ronald David Laing
4. A tükör leghûbb barátunk - velünk együtt öregszik. Horváth Imre
5. Mintha nem is egy önálló férfi lennék, csak egy másik férfi árnyéka. Így válunk mindinkább láthatatlanná, ahogy öregszünk, és végül az emberek már akkor sem vesznek észre minket, ha egyenesen a szemünkbe néznek. Steven Saylor
6. A múlt pusztán hatalmas súly, ami hátráltat. Ormótlan sziklaként épül be a belső világunkba. Lauren Oliver
7. Az egyetlen tükör, amelyben megláthatjuk magunkat, a társunk szeme. Jorge Bucay
8. Ahogy öregszünk, az igazság úgy lesz egyre sokszínûbb és egyre homályosabb, mintha egy régen lemosott ablakon keresztül szemlélnénk az egyre közönyösebbé váló külvilágot. Ami közben így válik egyre elérhetetlenebbé.
9. Egyre fakóbb arccal gondolunk rá, amikor még ölelkezve feküdtünk ringatózva a felhők között, meg az egészre, amit azóta a pusztulás csinál. Simon Márton
10. Mint elárvult pipere-asztal, Mint falnak fordított tükör Olyan a lelkünk, kér, marasztal Valakit, ki már nincs velünk. Ady Endre