Semmi kedve nem volt arról beszélgetni, mit jelentett a tegnapi esemény. (...) Olyan volt, mint egy leeresztett labda. A szívem megszakadt a látványától, a nemrég még röpdöső madár most összetörten, szárnyaszegetten hevert a földön. Párszor megpróbáltam beszélni vele a dologról, de mintha csak rontottam volna a helyzeten. Nem sírt, nem könnyezett, és pontosan ez a csend volt, ami mindennél hangosabban üvöltötte el azt, amit szavakkal nem tudott volna kifejezni.

Kapcsolódó idézetek

1. Olyan érzés volt, mintha egy halott madarat tartana a kezei közt. Egy madarat, amely az előbb még élt, és a kezét csipkedte - most pedig hidegen és élettelenül fekszik kezében. Maria Gripe
2. Rettentően féltem, hogy többé nem lesz alkalmam így együtt lenni vele - soha többé nem beszélgetünk ilyen őszintén, mint most, amikor leomlott a kettőnk közt emelkedő fal. Stephenie Meyer
3. Egy elejtett szó sokat rombolhat. Sokszor megesik, az ember nem is tudja, hogy történt, az elhangzott szó sebet üt a szíven, s az lassan kiürül. A szerelmes egyszer csak azt látja, hogy boldogsága apad. Nincs félelmetesebb a repedt váza szivárgásánál. Victor Hugo
4. Nem tudtunk egymásnak mit mondani. Úgy éreztem, mintha kettőnk között mindennek vége lenne, s mintha ő is úgy érezné, mintha mindennek vége lenne kettőnk között. Ettől azonban oly erős lett a feszültség; nem lehetett vége. Nádas Péter
5. Úgy zuhant rám most a csend, Hangzavar van, csak a szívem néma bent. Nincs mit mondanom, vagy inkább nincs kinek, Ezért nem mondom el senkinek. Caramel
6. Egyszer egy este történt, röviddel azután, hogy hazaértem. Álltam a szoba közepén, és úgy éreztem, elemészt a szomorúság. A tehetetlenség. A szívemen karcolások, hajszálrepedések. És akkor szétestem. Tagjaim kopogva szétgurultak a szobában, csilingeltek a csontok, a belső szervek puhán gördültek, mint a kilyukasztott gumilabdák. Nagyot kiáltottam. Beszaladt a családom, a fiam, a feleségem, a lányaim. És gyorsan, kétségbeesetten összeraktak. (...) Nézzenek rám. Olyan vagyok, mint régen. Megvan mindenem. De valami mégis elveszett belőlem. Talán valami illékony, ami láthatatlanul elillan az emberből, ha szétesünk. Vagy talán valami kis fény... valami kis fénypötty, ami nélkül félhomály van odabent. Lázár Ervin
7. A hangulat olyan volt, mint az egynapos jég: a törékeny felszín alatt mély víz, mégis át kell kelni rajta, óvatos, tapogatózó léptekkel. (...) Kockázatos volt megpróbálni hidat verni fölé. Nem volt mit mondani, nem volt téma. Karin Alvtegen
8. Úgy mentél el, mint a madár, elköszönni már nem tudtál. Tiéd a csend és a nyugalom, miénk a könny és a fájdalom.
9. Megálltam szemben veled, s elállt a lélegzetem. Úgy néztél rám, mint amikor szárnyat bont a szerelem. Nem tudtam betelni veled. Nagy István Attila
10. Hiába figyeltem és hiába próbáltam meghallani a ki nem mondott szavait, nem hallottam semmit. (...) Olyan hangos a csend körülötte mindig, hogy szinte meg lehet süketülni. Senki nem áll közel hozzá, akivel beszélhetne. Cecelia Ahern