Semmi nem múlik el, minden megmarad, (...) bár a test lomha, fáradt, elnyûtt, régi tüzek parazsa még mindig benne ég, és újra lángra kél.

Kapcsolódó idézetek

1. Aminek éltem, amiért lángoltam: ragaszkodom ahhoz most is. Nem tagadok le semmit belőle. A régi vagyok s leszek szemem behunyásáig. Ady Endre
2. Bárha a tested még nem hervad törten a kortól, S tagjai nem lankadnak: sorsod azért ugyanaz lesz. Titus Lucretius Carus
3. Nincs múlt idő. A múlt nem múlik el. Megőrizzük, ahogy a rég leégett erdők virágporát a tómeder iszapja. Ami volt, nem ér sohase véget: megszûnik és nem tud megszûnni mégse. Rakovszky Zsuzsa
4. Az igazi érzés mindig megtartja frisseségét s tán még a sírban is élénk tûzzel ég, mint a régiek örök lámpája. Vadnai Károly
5. A múlt nem halt meg, hanem hat reánk; él testünkben, lelkünkben; egész valónk az egész múlt eredője; minden jelen pillanat magában foglalja az egész múltat, és valamit ad hozzá. Babits Mihály
6. Át- s átalakult vérem, bőröm, minden sejtje testemnek, bánatom, reményem. Mily lakócsere az agyban, a szívben! Bár nekem is a vakitó veszélyben a hûség daca volt a menedékem: más a jövőm, a járásom, beszédem! Egy nem változott, szívem egy lakóját nem cseréltem: úgy szeretlek, mint régen. Te vagy bennem a biztos állandóság. Te vagy - romolhatatlan láng!- a lényem. Illyés Gyula
7. Valaminek maradnia kell (...), egy horgony, mely tart, s nem engedi elpusztulni, és visszahúzza az embert. Erich Maria Remarque
8. Minden, ami él, örökké él, csak a burok porlad el, a lélek halhatatlan.
9. Van egy mindenkivel közös vonásunk, mégpedig az, hogy szépen sorban mindnyájan elhamvadunk. A tûz azonban továbbég, és ugyanolyan erővel szórja szét a parazsait, mint azelőtt. Tulajdonképpen örülök, hogy ez a parázsözön sokáig szikrázik majd azután is, hogy az én időm lejárt. Jostein Gaarder
10. Csak tested illatát tudnám elfeledni, nem kívánnám magam miattad sírba vetni. De itt ég bennem és idéz, idéz, s megőrjít a tudat, hogy élsz, hogy élsz! Jékely Zoltán