Senkit nem érdekel egy regényen belül az író véleménye, mert az megint olyan, hogy a regény kontextusából kiszól. Arról nem is beszélve, hogy a véleményezés eleve szemben áll az esztétikummal, mert rögvest értékmezőre viszi ki a szereplőket, olyan térbe, ahol be vannak árazva, holott az író nem árazhat be egy sorsot, csak képviselhet, ezt a feladatot, mármint a beárazást, meghagyja az olvasónak.

Kapcsolódó idézetek

1. A szerzőt szerencsére nem érdekli, hogy én mit szeretek és mit nem. Ne is érdekelje. Az a dolga, hogy írjon, az olvasóra pedig legyintsen.
2. Engem senki se szeressen a személyiségemért. Én nem a személyiségemet árulom. Én álláspontokat képviselek. Véleményt mondok. Erről beszéljünk! Ez legyen a téma, ne az én egyéniségem! Az egy váz. Egy keretrendszer. Nem érdemes sem figyelemre, sem rajongásra, sem szeretetre. Puzsér Róbert
3. A tartalom határozza meg a formát, nem pedig fordítva. Nem is értem azokat az írókat, akiknek a forma a fontos, majd hozzáírnak valami kis történetet. Szerintem az ilyen íróknak egyszerûen nincs mondanivalójuk. Nincs ötletük, talán életük sincs, vagy nem tudnak mesélni. Thomas Glavinic
4. Nem az írói lét romantikája kedvéért írunk (az ma már röhejes); nem is megélhetésből (öngyilkosság volna); nem a dicsőségért (elavult eszmény, korunk a celebeké); nem a jövőnek (a jövő semmit sem vár tőlünk); nem akarjuk megváltoztatni a világot (nem a világot kell megváltoztatni); az életet sem akarjuk megváltoztatni (az élet nem változik); de nem is valami állásfoglalás, hogy írunk (hagyjuk az elkötelezettséget a hősirodalomra); és nem szolgálunk fel ingyenlakomát (nincs illúziónk, tudjuk, hogy mindennek ára van, a mûvészetnek is). Akkor hát miért írunk? Nem tudjuk, és talán pont ez a válasz: azért írunk, mert nem tudunk semmit, azért írunk, mert nem tudjuk, mit lehetne kezdeni a világgal, hacsak nem írni, reménytelenül, mégsem feladva, makacs örömmel, kifulladásig. Mohamed Mbougar Sarr
5. Az írott szöveg nem kommunikáció. Amikor a címzett elolvassa és megérti, az nem más, mint a szöveg írójának kinyilatkoztatása. Vélemény, kérés, értékítélet, panasz. Bármi legyen is a tartalma, a küldő azt akarja, hogy amikor célba ér az üzenet, már ne lehessen beszélgetést kezdeményezni. Ellenben hasson, fájjon, marjon, elgondolkoztasson, megnevettessen. Később, persze, ha úgy adódik, szóba lehet hozni. De az már más. Addigra az üzenet, a szavak már megtették a hatásukat. Légrádi Gergely
6. Sem a regényeknek, sem az olvasóknak nem használ, ha azt találgatják, rejtőznek-e tények egy mesében. Az efféle törekvés merénylet maga az elképzelés ellen, hogy a kitalált történetek fontosak lehetnek, holott ez fajtánk létezésének egyik indoka. John Green
7. Egy filozófus gondolatainak értéke nem a válaszaiban rejlik - egyetlen filozófusnak sincs olyan válasza, amely hasznosabb lenne, mintha nem mondana semmit -, hanem abban, hogy mennyire ügyesen szól a fogyasztók előítéleteihez. Ez a jelentősége - és jelentéktelensége - a retorikának.
8. A legtöbb ember annyira szubjektív, hogy valójában nem érdekli őt más, mint önmaga. Ez az oka annak, hogy bármiről is essék szó, mindjárt önmagára gondol, és minden személyt illető távoli célzás figyelmét magára vonja és annyira elfoglalja, hogy a beszéd objektív tárgyának felfogására nem marad értelmi ereje. Ezeknél az érvelésnek nincs értéke a szemükben, mihelyt az az érdeküknek vagy hiúságuknak ellentmond. Arthur Schopenhauer
9. A regényírót ne kösse érzelmi viszony alakjaihoz, hanem véleményem szerint írja le őket, legyenek bár jók vagy rosszak, ugyanazon egykedvûséggel. William Makepeace Thackeray
10. Tök mindegy, hogy az író kinek ír: magának, az olvasónak, a kritikusnak, a kánonnak, az Istennek, az örökkévalóságnak. Úgyis csak azt tud írni, amit a tehetsége és a szorgalma megenged. (...) Az írói szándék és a végeredmény tehát két külön dolog. Csak a könyv számít, az, hogy az író milyen hülyeségeket beszél össze, az már nem annyira. Az idővel lekopik. Cserna-Szabó András