Sírhant a dombon. Verseng a feledés a gyomosodással.

Kapcsolódó idézetek

1. Rámsírja sárgán lombját az őszi erdő. Belep a bánat. Buda Ferenc
2. Előtte sívár halom mered, Két szemében a szíve remeg. József Attila
3. Már a fénykép is magában hordozza a feledést.
4. Egy elmosódó arc, egy mosoly. Soványka vigasz annak, aki már semmit nem remél, s mint beszennyezett kút fölé, úgy hajol emlékei fölé.
5. Az idő elmegy. Ha csöndben vagy, hallhatod is gyászos csoszogását. Stephen King
6. Köd öleli át az erdő kopasz fáit. Nélküled alszom.
7. Valaki sír itt a sûrû, hideg ködben. Talán én vagyok?
8. Itt fekszik előttem a múlt, és halott.
9. Magában gyászol, aki igazán gyászol. Tar Károly
10. Sötét a sír. Komor és kietlen, mint maga a halál.