A bánat formál bennünket, nem az öröm, a bánat az aláfestés, a refrén. Az öröm mulandó.

Kapcsolódó idézetek

1. Sírhatunk bánatunkban, de a boldogságtól is. Nevetünk jókedvünkben, de olykor szánalmas dolgokon is. A szépség elszomorít, mert mulandó. Jostein Gaarder
2. Az öröm nem beszél, hanem nevet. Nem ad szárnyat a gondolatnak, csak a bánat szónokol. Nagy István Attila
3. Semmilyen öröm nem lehet tartós. Mind mulandó. "Ez is el fog múlni"; ez igaz mindenre, élő univerzumunkban. Frank Herbert
4. A bánat lehet félreértett öröm. Samuel Johnson
5. A gyönyör mulandó, a fájdalom és a bánat sosem múlik el. Ahogy a megfontolatlan tettek következményei sem.
6. Sosem olyan tartós az öröm, hogy utol ne érne a bánat: szomorúság a vigasság előtt, szomorúság utána és szomorúság közben is, amiért óhatatlanul véget ér a jókedv (...); az örök emberi szomorúság árnyéka mindenkire rávetül, és mindenki a maga természete szerint viaskodik vele. Mohamed Mbougar Sarr
7. A szomorúság, a valódi bánat, az egy bátor, sokrétû érzés. Azt jelenti, hogy hordozója már átélte az örömöt, és felvállalja annak elvesztését, veszteségét is: a bánatot. (...) A szomorúság nem depresszió. A szomorúság élethelyzet. Az élethelyzet megoldásával ki lehet jönni belőle, bár törvényszerûen lesz utójátéka a bánatnak, lenyomata a bőrön. A depresszió azonban nem az örömből fakad, mint a bánat, hanem a depresszió az élet elvesztése, a közöny. Tisza Kata
8. A fájdalom senkit nem kímél. (...) Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít. Kivilágosít. A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele.
9. A keserûség, a bánat szétfolyó felhők az emlékezet egén; egyik-másik még nagysokára is megremegtet, szemünkbe lopja régen eltagadott vagy éjjelre tartogatott könnyûinket. Az öröm ragyogó sugár, mely a könnyeken milliószor áttörve megsokasodik s visszavetődik a legkésőbbi aggkor napjaira. Gaál Mózes
10. A túlzott bánat nevet. A túlzott öröm sír. William Blake