Soha nem saját elhatározásunkból panaszkodunk olyan sokat, nem szándékosan vagyunk gorombák vagy féltékenyek. Általában nem is vagyunk tudatában, hogy így viselkedünk. Néha sikerül felülemelkednünk ezen, és észrevesszük, mit is gondolunk, hogyan cselekszünk, de nyugodtan kijelenthetjük, hogy általában nem látjuk magunkat tisztán.

Kapcsolódó idézetek

1. Az önmagunk iránti nagylelkûséggel nincs problémánk. Noha mások erkölcsi felelősségét túlhangsúlyozzuk, önmagunkkal szemben jóval elnézőbbek vagyunk. Hajlunk arra, hogy magunkról a legjobbat feltételezzük, és magatartásunkért a külső körülményeket, másokat vagy szépséghibáinkat okoljuk.
2. Általában véve úgy véljük, hogy pontosan ismerjük a preferenciáinkat és a személyiségünket, igazából azonban egyáltalán nem ismerjük önmagunkat (és határozottan nem annyira jól, mint amennyire hisszük). Ugyanúgy megfigyeljük önmagunkat is, ahogyan megfigyeljük és megítéljük mások cselekedeteit - és ezekből a cselekedetekből következtetünk arra, hogy kik vagyunk és mit szeretünk. Dan Ariely
3. Ha valaki alapvetően bizalmatlan másokkal szemben, akkor igazából önmagával szemben bizalmatlan. Valójában a másikra azt vetítjük ki, ahogyan önmagunkkal szemben viseltetünk, csak ezt nem tudjuk. A legtöbb ember nincsen tisztában azzal, hogy ha haragszik a másikra, mert az visszaélt a bizalmával, akkor ez azért van, mert hagyta. Ilyenkor az öntudatlan igazából saját magára haragszik, csak ezt nem tudja, és a felelősséget másokra vagy a körülményekre tolja. Valójában ő akarta, hogy becsapják, miközben bedugta a fejét a homokba, és azt mondta, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Csernus Imre
4. Nemcsak a hibáinkat és a tévedéseinket kellene szemügyre vennünk. Nem ártana, ha időnként életünk egyéb cselekedeteit is górcső alá vennénk. Mennél jobban értjük önmagunkat és mennél világosabb számunkra, miért teszünk vagy épp nem teszünk valamit - mindegy, hogy az egy fontos vagy kevésbé fontos dolog -, annál jobb.
5. Amikor azt mondjuk, hogy béna vagyok, szerencsétlen vagyok, bûnös vagyok, lehetetlen alak vagyok, akkor valójában nem a saját szemünkkel, hanem mások átvett tekintetével ítéljük meg magunkat. Egy olyan embernek a szemével nézünk, aki valamikor nem fedezte föl az értékeset, a szépet bennünk, és nem tudott velünk mit kezdeni. Ez pedig nem rólunk szól, hanem róla. Ezt a látásmódot megtanultuk, és azóta is ezzel a szemmel nézzük magunkat. Amikor elhangzik tőlünk egy önmagunkat gyalázó mondat, megkérdezhetjük magunktól: vajon ezek kinek a szavai? Vagy: kinek a szájába adnánk leginkább? Ilyenkor derül ki, hogy eredetileg nem a mi szavaink, de ma már mi ismételgetjük magunknak. Pál Ferenc
6. Sohasem vagyunk elégedetlenebbek másokkal, mint amikor önnönmagunkkal vagyunk elégedetlenek. Hibánk tudata türelmetlenné tesz bennünket, és ravasz szívünk kifelé pöröl, hogy elkábítsa magát. Henri-Frédéric Amiel
7. Nem vagyunk mindig annyira bûnösök, mint amennyire érezzük magunkat, de annyira bûntelenek sem, mint ahogy hinni szeretnénk.
8. A világ nem olyan, amilyennek látni szeretnénk, és nem is fog megváltozni a kedvünkért. A legokosabb, amit tehetünk, hogy nem méltatlankodunk, ha az emberek nem egészen úgy viselkednek, ahogy elvárjuk tőlük.
9. Hálásaknak kell lennünk azok iránt, kik fölfedik tökéletlenségeinket. Ha tökéletlenségeink nem is tûnnek el ezáltal, mert hiszen igen sok van bennünk, mégis e tökéletlenségek - miután megismertük őket - kezdenek alkalmatlankodni szellemünknek, felserkentik lelkiismeretünket és iparkodunk megjavulni és hibáinktól megszabadulni. Blaise Pascal
10. Ne szégyenkezz amiatt, hogy olykor félsz vagy szorongsz. Ez önmagában nem a bátorság hiánya és nem a gyávaság jele, lehet, hogy éppen az okosságé.