Soha, soha egy kis göröngyöt innen Se vér, se alku, se pokol, se ég - Akárhogy dúl most szent vetéseinkben Idegen fajta, hitvány söpredék! E száz maszlagtól részegült világon Bennem, hitvallón, egy érzés sajog: Magyar vagyok, a fajomat imádom, És nem leszek más, - inkább meghalok!

Kapcsolódó idézetek

1. Látom az arcodon rég a fájdalom ült meg, Siratódal népe, a rosszat nem te kérted. Ne bánkódj, magyar, jön még jobb is e világon! Nem egyedül élsz, törékeny lélek, a szilánkon... Magyar! Életen át ne bánkódj! Magyar! Higgy és bízz, ez az országod, tarts ki, amíg élsz! Punnany Massif
2. Magyarnak születtem. Szeretem e földet Büszke szegénységben, bús gyönyörrel én; Más nemzet gyermeke gúnyos nyelvet ölthet, - Nincs hivatás, szentebb, e föld kerekén! Boldogabb nép sarja kicsinyelve szánhat, - Ezt a csodás érzést hogy is értené! Óh de honszerelmem gyûlöletre lázad, Ha rút árulás tör idegen felé... Sajó Sándor
3. Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni, Csak magyar földön és csak magyarul; Ha bûn, hogy lelket nem tudok cserélni, Jobb is, ha szárnyam már most porba hull; De ezt a lelket itt hagyom örökbe, S ez ott vijjog majd Kárpát havasán És belesírom minden ősi rögbe: El innen, rablók - ez az én hazám! Sajó Sándor
4. És leszek szégyen és leszek gyalázat És ott égek majd minden homlokon, S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat A jó Istentől visszazokogom; És megfúvom majd hitem harsonáit, Hogy tesz még Isten gyönyörû csodát itt: Bölcsővé lesz még minden ravatal, - Havas Kárpáttól kéklő Adriáig Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar! Sajó Sándor
5. Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét, Vérünkbe oltva ősök honszerelmét, Féltőn borulni minden magyar rögre, S hozzátapadni örökkön-örökre!... Sajó Sándor
6. Múltadban nincs öröm, Jövődben nincs remény, Hanyatló szép hazám! Miattad vérzem én. Bajza József
7. Nem, nem, itt nem tudok meghalni. Akárhogy szeretem, akárhogy becsülöm, idegen ez a föld nekem, minden föld idegen. Ha már azonban nem lehet kitérni a nagy törvény elől, igyekszem átvarázsolni. Hallatlanul megkényszerített képzettel idehozom magamnak a szülőföldet, a Hargitát, Rika rengetegét, Küküllőt, Csicsert, Budvárt, a pisztrángos patakokat, a virágos réteket, ellopom a bükkösöket, fehéren villámló nyirjeseket, az elveszett csodás magyar világot, és gyönyörû képek vonulnak el szemeim előtt. Így talán könnyebb lesz. Nyírő József
8. Mindnyájunkban van mindenféle vér. Kun, meg török, meg örmény, meg zsidó, meg német, meg orosz, mindenféle. Ezekből lett kikeverve a magyar. De igazából olyan, hogy magyar, ugyanúgy nem létezik, mint ahogy nem létezik Isten. Bartis Attila
9. Magyarnak lenni annyi mint, eggyé válni egy soha, sehol, semmilyen körülmények között nem kitéphető, nem megtagadható, nem másolható és semmilyen más népcsoportban nem létező túlélő vággyal, tehetséggel és öntudattal.
10. Gyûlöllek, mar a védtelen harag, elfordulok, hogy meg ne lássalak, félek, fagyok, borzongok, engedek, fogam megkoccan, nehogy kérjelek: szeress, ölelj, megöl a szomjúság, kezdődjön újra bennünk a világ, az ősi ködben két felhőgomoly egymás felé húz, borulj rám, omolj, összecsapásunk villám, néma csók, csak te! csak én! borulók, lázadók, belőlünk szülessen a csóvás fény, mindenben te és mindig újra én! Hajnal Anna