Ugrás a tartalomra
Sok-sok dalt zengtem, de hiába: az asszony a másé!
Énekek éneke volt. Sárba esett rongy lett.
Kapcsolódó idézetek
-
Én annyit sírtam már, ó, de unom!
Kimarta szívem a könny,
Mint vén, erezett, rossz régi rezet
Zöld rozsda, lusta közöny.
Karinthy Frigyes
-
Mennyi asszony van
És mind a másé.
Ady Endre
-
Sirasson meg engem, szerencsétlen lettem,
Azok tettek azzá, akiket szerettem.
Üres lett a szivem, üres lett utánok,
Betöltötték kínzó, messze ûző álmok.
Ady Endre
-
Rongy, rongy, rongy minden lengetett kendő,
Minden föltartott zászló esendő,
Minden ember szó dúlthangú lárma,
Minden perc arca csalfa lárva.
Sárközi György
-
Elment egy asszony. Tegnap még szerette,
Múzsája volt, és hite volt neki,
Ma tudja már: a nő nem szereti.
Elment egy asszony. És a férfi lelke
A távozó után könnyezve száll,
S úgy érzi: nem lesz többé verse már.
Juhász Gyula
-
Rongyos lett az ingem,
foldozd meg.
Rövid az örömöm,
toldozd meg.
Kösd meg a nyakkendőm,
kibomolt.
Emeld fel a szívem,
leomolt.
Páskándi Géza
-
A régi múzsám hûtelen lett,
A régi múzsám kis Kató...
De egy leányrul írni mindig,
Kisasszony, úgy-e untató?
Hadd keljen új dal, más leányról
Rozoga, régi húrokon...
Legyen a múzsám, szép kisasszony,
Csókoljon engem homlokon!
Heltai Jenő
-
Nem vagyok több széthulló anyagnál,
Az enyészet durván rám tipor;
Elmúlok, ha napjaim lejárnak
S lesz belőlem egy maroknyi por.
Ábrányi Emil (ifj.)
-
Ki tegnap voltam, sírba szállt Veled,
Ma más vagyok, megroppant keserû,
Céltalan asszony, könnyázott szemû.
Várnai Zseni
-
"Magának könnyû, maga egyedül van" - mondta Hasse. Volt ebben némi igazság: aki magányosan élt, azt nem lehetett otthagyni. De olykor este összedőlt az egész mesterséges építmény, az élet panaszos és hajszolt zeneként vijjogott fel, vad vágyak, féktelen kívánságok, borongások örvényévé lett, s a reménységé, hogy kitépjük magunkat ebből az értelmetlen tébolyból, ebből az örökösen nyekergő ostoba verkliszóból, akármi lesz is azután... van-e még egyáltalán valami a magányon kívül? Becsuktam az ablakot. Nem, semmi nincs! A többihez nincs elég talaj a lábunk alatt.
Erich Maria Remarque