Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Sok-sok dalt zengtem, de hiába: az asszony a másé! Énekek éneke volt. Sárba esett rongy lett.

Fazekas István
🌱 Bölcsesség 🌿 Egyszerűség
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Én annyit sírtam már, ó, de unom! Kimarta szívem a könny, Mint vén, erezett, rossz régi rezet Zöld rozsda, lusta közöny. Karinthy Frigyes
  2. Mennyi asszony van És mind a másé. Ady Endre
  3. Sirasson meg engem, szerencsétlen lettem, Azok tettek azzá, akiket szerettem. Üres lett a szivem, üres lett utánok, Betöltötték kínzó, messze ûző álmok. Ady Endre
  4. Rongy, rongy, rongy minden lengetett kendő, Minden föltartott zászló esendő, Minden ember szó dúlthangú lárma, Minden perc arca csalfa lárva. Sárközi György
  5. Elment egy asszony. Tegnap még szerette, Múzsája volt, és hite volt neki, Ma tudja már: a nő nem szereti. Elment egy asszony. És a férfi lelke A távozó után könnyezve száll, S úgy érzi: nem lesz többé verse már. Juhász Gyula
  6. Rongyos lett az ingem, foldozd meg. Rövid az örömöm, toldozd meg. Kösd meg a nyakkendőm, kibomolt. Emeld fel a szívem, leomolt. Páskándi Géza
  7. A régi múzsám hûtelen lett, A régi múzsám kis Kató... De egy leányrul írni mindig, Kisasszony, úgy-e untató? Hadd keljen új dal, más leányról Rozoga, régi húrokon... Legyen a múzsám, szép kisasszony, Csókoljon engem homlokon! Heltai Jenő
  8. Nem vagyok több széthulló anyagnál, Az enyészet durván rám tipor; Elmúlok, ha napjaim lejárnak S lesz belőlem egy maroknyi por. Ábrányi Emil (ifj.)
  9. Ki tegnap voltam, sírba szállt Veled, Ma más vagyok, megroppant keserû, Céltalan asszony, könnyázott szemû. Várnai Zseni
  10. "Magának könnyû, maga egyedül van" - mondta Hasse. Volt ebben némi igazság: aki magányosan élt, azt nem lehetett otthagyni. De olykor este összedőlt az egész mesterséges építmény, az élet panaszos és hajszolt zeneként vijjogott fel, vad vágyak, féktelen kívánságok, borongások örvényévé lett, s a reménységé, hogy kitépjük magunkat ebből az értelmetlen tébolyból, ebből az örökösen nyekergő ostoba verkliszóból, akármi lesz is azután... van-e még egyáltalán valami a magányon kívül? Becsuktam az ablakot. Nem, semmi nincs! A többihez nincs elég talaj a lábunk alatt. Erich Maria Remarque
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat